"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Jó ideje már, hogy nem írok politikáról, pedig 2001 óta ez a téma mindig hangsúlyos volt a blogjaimon. Nem írok, mert nincs nagyon mit írni. A Fidesz mocskos és undorító, az ellenzék meg egy kupac balfasz gyülekezete. Itt szinte abba is hagyhatnám, de nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy nem fogom.
Gyurta Dani, vagy egy író, mondjuk, egy költő, nyugodtan mondhatja azt, hogy ő 15 millió magyart képvisel. Mert a kultúra, amibe – szerintem sajnos – beletartozik az élsport is identitáshoz kötődik, nem személyi igazolványhoz.
Török Gábor 433. blogbejgyzése, a Keresztvíz és csalán címmel azon elmélkedik, hogy miért lehet jó stratégia az LMP számára, ha nem hajlandó belemenni egy választási, stratégiai szövetségbe a már meglevő, regnáló baloldali pártokkal. Azzal indít, hogy szerinte, és mint gyakorló politológusnak ezt el is hiszem, a jelenlegi helyzet nem vethető össze egyetlen előzővel sem, mert az emberek kivárnak, bizonytalanok nem ugranak helyből a váltópárt zászlaja alá, ebből következik, hogy új erőt építeni nem halálraítélt politika. Tökéletesen igaza van, minden szava arany, csak abban téved, hogy erre az LMP alkalmatlan.
Az Orbán kormány bukása után lesz egy dolog, amit felvéshetünk, mint az ő általuk létrehozott egyetlen jót: ellenükben kialakult a magyar politikai civil szféra. Én, ezen a blogon is, immár tíz éve mondom, írom, hogy addig itt szarból várépítés nem lesz, míg a civil szervezetek nem állnak az ország mellé. Akkut probléma ez nálunk, hiányoznak, vagy talán inkább hiányoztak a szakszervezetek, közéleti egyesületek. Illetve még ez se igaz, voltak, vannak, csak a társadalom részéről szinte teljes passzivitás övezte őket.
Most megmozdultak, kiderült, hogy szükség van rájuk, meg az is, hogy nekik is van még jócskán teendőjük míg felnőnek a feladatukhoz.
Végignézem a nagy parlamentre esélyes pártok EU választási honlapjait.