"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Imádom a római történelmet és mostanában valahogy – épp ezért – nagyon sok római tárgyú történelmi regény vagy értekezés kerül a kezembe. Mégis, sokszor futok bele olyan témába, ami számomra szinte teljesen ismeretlen még. Gore Vidal Julianusa egy olyan császárt mutat be, aki megpróbálta, utoljára, és kívételesen békés eszközökkel, visszaszorítani a kereszténységet.
Ha most Mark Twain turistái helyében lennék, akkor megkérdezném magamtól, hogy: sikerült?
Nagyon eseménydús hétvégénk volt, már közéleti szempontból. Orbán megfutamodott pár ezer tüntető elől, az MSZP huszonegynehány év után kettészakadt, pedig mindig ezt akarták elkerülni. És alternatív köztársasági elnököt akarnak választani március 15.-én a millások.
Jobs halála meglepően felkavarta az internetes közösséget, sőt még a nem interneteset is. Talán pont egy halálon lehet lemérni, hogy miként változnak meg az értékek és a súlyok a világban. Persze a halálhír után nem sokkal jöttek a rossz viccek és a lila gőzöktől terhes faszságok is. Egy utóbbi nyomán ragadtam billentyűzetet.
Ha Passuth a legnagyobb magyar történelmi regény író, akkor bízvást mondhatjuk azt is, hogy a földkerekség legnagyobbja a témában Graves. Mégis a Jézus királyban többet tett, mint szokott. Nem csak megírt egy történelmi időszakot, egy személyt, hanem újraértelmezte Jézus egész munkásságát. Pont ezért, mint regény nem is túl jó, de mint tanulmány is kevés. Könyvnek viszont kitűnő.
Ennek a blognak az elmúlt 4 hétben háromszor indultam neki. Valahogy sose sikerült úgy, hogy kipostoljam, szóval ment a kukába. Valószínűleg azért is, mert én magam is tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak az egészről. Ez persze még nem baj, én csak egy átlagos választópolgár vagyok, nekem még van 2,5 évem, hogy gondolkozzam, de az a baj, hogy az MSZP már 2006 óta ezen gondolkozik, és attól mert most előre láthatólag eljött a végső pillanat, mikor már nincs hátra, még most se okosabbak, mint 5 éve.