Az a zsebünkre megy…

Ennek a blognak az elmúlt 4 hétben háromszor indultam neki. Valahogy sose sikerült úgy, hogy kipostoljam, szóval ment a kukába. Valószínűleg azért is, mert én magam is tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak az egészről. Ez persze még nem baj, én csak egy átlagos választópolgár vagyok, nekem még van 2,5 évem, hogy gondolkozzam, de az a baj, hogy az MSZP már 2006 óta ezen gondolkozik, és attól mert most előre láthatólag eljött a végső pillanat, mikor már nincs hátra, még most se okosabbak, mint 5 éve.

Gyurcsány Ferenc úgy kellett az MSZP-nek 2004-ben, mint egy falat kenyér. Meg mint a púp a háta közepére. Emlékszem, nyár volt és Balatonon voltunk, ez még a boldog gyerekkor vége, amikor a nyár még három hónap felhőtlen nyaralást jelentett. Akkor volt, hogy Medgyessy Péter végleg leszerepelt a pártja előtt és balfasz módon összerúgta a port az SZDSZ-szel is. Ment. Izgalmas napok jöttek, aggódtunk, hogy ki lesz az új miniszterelnök, és amikor Gyurcsány bevonult a kongresszusra, vagy mi a fittyfene döntött, akkor nagyon meg voltam lepve. Emlékszem, hogy az akkori blogomon azt írtam: az MSZP nagy szarban van, megkapta a saját Orbán Viktorát. Aztán Gyurcsány elkezdett működni és egy ideig úgy tűnt, hogy nincs igazam.

Gyurcsány két évig azon dolgozott, és semmi máson, hogy mindenkivel elhitette, hogy ha kapnak újra négy évet, akkor képes lesz megtenni mindazt, amit előtte 16 évig senki nem csinált meg. Merész volt és ügyesen játszott, én, mint liberális szavazó sajnáltam, hogy nem az SZDSZben ügyködik. Énnekem a választás előtti hónapokban kezdtek kétségeim lenni Gyurcsánnyal kapcsolatban. Nem volt szimpatikus ahogy a hiányt kezelték. Hogy zárolták az adatokat. Mindenki tudta, hogy szar van, de senki se akarta tudni mekkora.

Pluszban akkor már látszott, hogy Gyurcsány nem bír el az MSZP testével. Azokkal a teljesen mozdíthatatlan, őskomcsi elemekkel, akik veregették a vállát, hogy jól csinálod, Fletó, de a beszédnél tovább ne menj. Beszélj, de ne cselekedj. Nekünk az nem jó. Az a zsebünkre megy. Márpedig a bizalom arra szólt, és itt tévedett az MSZP, hogy nem csak beszélni kell. Én akkor a második körben nem mentem el szavazni, mert azt mondtam, hogy Gyurcsányra csak akkor szavazok, ha már bizonyított. A családom hülyének nézett.

Innentől, gyakorlatilag történelem. Az MSZP vállveregetésből átment markolásba. És Gyurcsány ezzel nem tudott mit tenni. Jött az öszödi beszéd és azt hiszem, azt tényleg az MSZP szivárogtatta ki, azt hitték ezzel móresre taníthatják a Fletót, sikerült, de olyan dugovicstituszosan.

Az MSZP-nek akkor le kellett volna számolnia Gyurcsánnyal, a félmunka volt a legrosszabb, amit tehetek. Ehelyett felsorakoztak mögötte, sőt az SZDSZ is, amilyen marhák voltak, és ezzel aláírták a saját halálos ítéletüket. Mindketten. Csak az MSZP eddig húzta.

Borzasztó kemény 5 év lehetett ez, a csata a pártkasszáért és a választói tömbért ment. Egy ideig a lökdösődés belül maradt, csak néha egy-egy kieső ember jelezte, hogy szar van. A nem csinálunk semmit politika pedig bebetonozódott. Annyi eszük volt még, hogy csak úgy maradhatnak meg, ha Gyurcsány és az MSZP is együtt indulnak a választáson.

És most mi van? Úgy tűnik Gyurcsány és akiket meg tud fogni elmennek és csinálnak egy új pártot. Ambivalens lehet ez az MSZP-nek. Egyrészt végre, legalább 2000 óta lehet az, aki, csak kérdés, hogy ha az lesz aki, akkor nem derül-e ki, hogy már nincs senki ott. Hogy már csak pár kriptaszökevény meg az őbelőlük élő thürmer-klónok. A Demokrata Platform, akik igazából a gyurcsányisták meg ott vannak, hogy párttá fognak válni, de egy megbélyegzett, bukott ember pártjává.

Nekem ez egy dupla kudarcnak tűnik.

Ami a köztársaság szempontjából nem baj, működni látszik, kiveti magából a rothadó, elhasznált elemeket: az SZDSZ-t, Szilyt, Gyurcsányt, Torgyánt, az MDF-et és most az MSZP-t is. Szerintem nemsokára ki fogja vetni a FIDESZT is, vagy azt a valamit, ami majd hat év múlva lesz.

De mi marad?

Related External Links