2011. december havi bejegyzések

Kék autó Havannában

Ápol, eltakar

Miért nem megoldás országot váltani?

Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.

Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.

Elbontják a Magyar Köztársaság táblát

A folyamatban lévő hazaárulás

A Magyar Köztársaság emlékezete

Hazaárulás vagyon folyamatban feleim. Ez egy nagyon kemény szó, de vannak pillanatok, amikor kemény szavakkal lehet csak leírni az igazságot. A hazaáruló szó, amúgy megkopott, elvesztette jelentőségét, hisz annyi március tizenötödikén és október huszonharmadikán ordítozták, boldog tojásdobálás közben, hogy az ember már fel se kapja rá a fejét. Ja, megint egy kis hazaárulás, és eszi tovább a pirítóst.

Adjuk vissza ennek a szónak a böcsületét én azt mondom!

Gyurcsány Ferenc Fotó: AP / Szandelszky Béla

A jövő reménysége?

A Demokratikus Koalícióról

Ez a blog is részletesen foglalkozott (Hidd el, hogy jobban jársz velem, Hová tűnt a politika?, Alternatívák, Az a zsebünkre megy…) az MSZP 8 éves ciklusa utáni vajúdásával, ami végül egy eddig egyedülálló pártszakadáshoz vezetett. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a kiszakadt, egyszerűen csak Gyurcsány-pártnak aposztrofált Demokratikus Koalícióval. Van nekik egy honlapjuk (amiről jobb lenne nem is beszélni, olyan gagyi, hogy fáj), egy árnyék frakciójuk és egy erős, ám elhasználódott vezetőjük.

Negyed év után.

Hol tart ma a Google Plus?

Az egyik ismerősöm a Facebookon ezt írta ma: “Jájj. Megváltozott a Youtube felülete. De még a logója is :(“.

Megnéztem én is az oldalt, még reggel. Nekem tetszett. A YouTube valahogy mindig olyan rendezetlen benyomást keltett bennem, és azóta is hiába nézegetem a logót, nekem nem úgy tűnik, hogy megváltozott volna. De a beszélgetés elindult, hamar átterelődött a Google Plusra, meg egy korábbi blogbejegyzésemre. Aztán úgy döntöttem utánanézek, hogy azóta mi változott. Hát lássuk.

Robert Capa: A milicista halála

“Legyen béke, szabadság és egyetértés”

A magyar alkotmányos demokrácia kudarca.

Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél mostanában túlteng a kormány gyalázás a blogoldalán. Dehát könyörgöm, mit lehet még tenni? Engem érdekel a mindennapi politika, az alig másfél éves apátiámból Orbánék úgy ráztak fel, mintha magasfeszültséget vezettek volna belém. Azt gondoltam, hogy hülye itt mindenki, erre nem érdemes időt vesztegetni, aztán jött ez a pár agyagbáb és kiderült, hogy azért lehet még hülyébbnek is lenni.
Grafomán is vagyok kicsit, és annyi magas labdát dobálnak fel, ha nem ütném le őket fizikai fájdalmaim lennének.

Ezek mellett arról fog a gomb utáni rövid eszmefuttatás szólni, hogy miért gondolom azt, hogy ennek a zsákutcának a végén nem egy téglafal van, hanem puskák. Ami sokkal-sokkal rosszabb.