"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Vaszarytól én eddig a Ketten Párizs ellent és a Hárman egymás ellent olvastam, nagyon szeretem ezeket a könyveket. Még a dédmamám volt a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők irodalmi folyóirat előfizetője. Rengeteg folytatásos regény volt benne, közte a két fentebb említett. Az Új Idők szépen kötött – bár mára elég foszladozó – példányai a bélatelepi nyaraló állandó nyári olvasmányai. Érdeklődéssel hallgattam végig – Rudolf Péter előadásában – ezt az általam eddig nem ismert Vaszary hangoskönyvet.
Bérczesi Robi munkásságára nekem is a Hiperkarma lemezei hívták fel a figyelmemet, mint oly sok embernek. Még a mobil-rackes filecserélős korszakban találtam egy csere alkalmával egy akkoriban baráti blogger ajándékaként a Hiperkarma első lemezét. Jó volt és pillanatok alatt az egyik kedvencem lett.
A Hiperkarma így megvolt, de Robi munkásságára a feleségem figyelt fel, hogy mennyire különleges módon nyúl hozzá a számokhoz. Nagyon nagy reménnyel figyeltük, ahogy a Biorobottal elkezdett visszatérni, főle mert a Pluto a másik nagy kedvenc. Na most itt a szólóalbum…
És ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen senki de senki más
Csak mi meg ez a behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen
Senki más?
Senki más
A Nyugat Római Birodalom bukásával úgy vagyok, mint a világháborúkkal. Nem sokat foglakoztam vele és a rá következő időkkel, mert nem szerettem a rendetlenségét, túl bánatos nosztalgiát érzek a letűnt aranykor után, ahhoz, hogy igazán szerethessem a rá következőt. Mégis, Passuth most megfogott ezzel a könyvvel.
Itt ülök az irodában, az új klíma jól működne, ha hagynák, szóval csak diszkréten kezdek elfolyni a székről lefelé, miközben fordítanom kell németből, pedig nem is tudok németül.
Az emberiségbe vetett hitemet csak a fülembe szóló Vad Fruttik és a Google Translate tartja életben.