Passuth László: Ravennában temették Rómát

A Nyugat Római Birodalom bukásával úgy vagyok, mint a világháborúkkal. Nem sokat foglakoztam vele és a rá következő időkkel, mert nem szerettem a rendetlenségét, túl bánatos nosztalgiát érzek a letűnt aranykor után, ahhoz, hogy igazán szerethessem a rá következőt. Mégis, Passuth most megfogott ezzel a könyvvel.

Nagy Theodorik

Theodorik ábrázolása a Gesta Theodoriciből (1176 előtt) – forrás: Wikipédia

Elfogult vagyok, mert a kedvenc irodalmi műfajom a történelmi regény. Benne van minden, ami jó, izgalmas, hisz a történelemnél izgalmasabbat nem lehet kitalálni. Igaz, a jó történelmi regények szigorúan tartják magukat a megtörtént valósághoz. Tanít, egy jó regényre mindig emlékezni fogsz. A történelmet nem lehet könnyebben megtanulni, mint így regényes formában. Elolvasod, belebújsz a hős bőrébe, megismered a környezetét.

Az iskolában sose fogod a magolásból megjegyezni az összes uralkodó és családtagjaik, bizalmasaik neveit és történeteit, de egy jó regényalakra mindig emlékezni fogsz.

Oké, tudom, hogy a történelmi regények olvasása nem váltja ki a tanulást, de jó alapot ad. Ha eleget olvasol érdekelni kezd, hogy mi a hozzáköltés, mi az igaz és utánajársz, és akkor meg is tanultad az egészet.

Passuth László a magyar történelmi regényírás koronázatlan királya. A könyvei vaskosak, benne van minden, amit tudni kell akár Teodorikról, akár II. Andrásról akár Cortesről ír. Passuth stílusa olvasmányos, a szereplőit hagyja élni, de ezt úgy teszi, hogy nem nyúl hozzájuk. Megértjük a főhős érzéseit, alakját, de ezt sokszor más regényalakok szemén keresztül mutatja be, néha inkább narrátort alkalmaz, hogy nehogy megmásítsa az eredeti, egyszer élt embert.

Mégis, és ez a művészet Teodorik él  könyv lapjain. Megismerjük minden esendőségéve és nagyszerűségével együtt.

(Jellemző korunkra, hogy a Teodorik szót nem ismeri a helyesírás ellenőrző, helyette a Commodore szóra szeretne folyamatosan javítani.)

Én nagyon sok regényt olvastam a kora császárkorról, a polgárháborúk koráról, de valahogy Nero utántól csak kis részletekben ismerem ilyen bensőségesen a Római Impérium történetét. Az Aranykoporsó Mórától, Az aranygyűrű Révaytól, ennyi amit olvastam. Bezzeg a köztársaság, a polgárháború, a korai császárkor bővelkedik olvasmányos és érdeke regényekben. A Gordianus sorozat és a Róma Saylortól, Graves Claudius művei, Spiro Fogsága, Waltaritól az Emberiség ellenségei, csak, hogy az elsőket említsem ami eszembe jut.

A Római Birodalom

A Római Birodalom

A Nyugat Római Birodalom bukásával úgy vagyok, mint a világháborúkkal. Nem sokat foglakoztam vele és a rá következő időkkel, mert nem szerettem a rendetlenségét, túl bánatos nosztalgiát érzek a letűnt aranykor után, ahhoz, hogy igazán szerethessem a rá következőt. Mégis, Passuth most megfogott ezzel a könyvvel. A Ravennában temették Rómát pont ezt a nosztalgikus érzést erősítette. A történetben végig ott bujkál a letűnt birodalom nagysága, a romok közt még emlékeznek az arany időkre, kis javítással még működtethető az a műszaki nagyság, ami közel ezer éven át megkönnyítette az emberek életét, a vízvezeték, a padlófűtés, a szökőkút vidámsága, a jó és időtálló út. De ezeket már csak kevesen tudják javítani, karbantartani és egy Teodorikhoz fogható széleslátókörű elme kell, hogy megfinanszírozza egyáltalán a restaurációt. Jellemző az emberekre, hogy ez nekik nem elég.

Vannak kiemelkedő időszakok a történelemben, a Római Birodalom talán a legerősebb minta. A Frank királyoktól Napóleonig mindenki előtt ott lebegett a Kisázsiától Brittaniáig húzódó állam eszméje. Mert Európa Róma romjain virágzott ki újra, az ő emlékük, dicsőségük és tudásuk ugyan el-eltűnik, de időtálló és újra és újra feltűnik és mindig előre mozdít.

Róma örök és mindenkit lenyűgöz.

Kedves András, nagy örömmel olvastam ezt a cikket. Ami a magyar irodalmat illeti, Passuth az örök favoritom. De nem csak ezért tetszik az összefoglalód. Jó azt látni, hogy akadnak még olyanok, akik ismerik ezt az igazán méltatlanul elfeledett írót. Egyúttal őszinte is az egész. Tetszik a humor is. Például azon, hogy "jellemző korunkra, hogy a Teodorik szót nem ismeri a helyesírás ellenőrző, helyette a Commodore szóra szeretne folyamatosan javítani", jót derültem. Egyébként érdemesnek tartanám, hogy újra átnézd, javíts rajta kicsit. Felfedezni véltem pár hibát, amik leginkább a vesszők elhelyezésére korlátozódnak.

2015-12-31 15:09:49