Karsay Dorottya

Civilek a pályán

Lehet politikát csinálni pártok nélkül?

Az Orbán kormány bukása után lesz egy dolog, amit felvéshetünk, mint az ő általuk létrehozott egyetlen jót: ellenükben kialakult a magyar politikai civil szféra. Én, ezen a blogon is, immár tíz éve mondom, írom, hogy addig itt szarból várépítés nem lesz, míg a civil szervezetek nem állnak az ország mellé. Akkut probléma ez nálunk, hiányoznak, vagy talán inkább hiányoztak a szakszervezetek, közéleti egyesületek. Illetve még ez se igaz, voltak, vannak, csak a társadalom részéről szinte teljes passzivitás övezte őket.

Most megmozdultak, kiderült, hogy szükség van rájuk, meg az is, hogy nekik is van még jócskán teendőjük míg felnőnek a feladatukhoz.

Az LMP a legjobb példa arra, hogy attól mert valakik nagyon jók a civil szerveződésben még nem automatikusan jó politikusok is. Az LMP sem kezdte máshogy, mint a milla, meg a többi jelenleg nagynak mondható, érdek érvenyesítésre képes civil csoport. Csak elsők voltak, lendületesek és annyira utálták a többieket, hogy még kaptak is (épp)elég szavazatot a parlamenti megmérettetésre. Ahol meg is buktak, az egyetlen általam is vállalhatónak gondolt akciójuk a parlament előtt történt és nem az épületben benn.

A civil szervezetek jelentősége óriási. Ezek a szerveződések a mögöttük álló emberi tömegbázisból kell, hogy nyerjék az erejüket, az együttgondolkodás, az azonos cél akarása az összekötő kapocs. Legyen ez egy szakszervezet, ami a munka világában támogatja tagjait, de lehet egy alapítvány, ami segít, segélyez, akár thinktankként is nem csak embereket, hanem pártokat is. A politikával foglalkozó civil szervezetek kell, hogy legyenek a politikai frontvonal megújulásának eszközei is.

Én ezt láttam magam is. Liberális fiatal gondolkodóként csatlakoztam anno pécsi SZDSZ közeli alapítványhoz, igaz alig két-három hónapra rá elköltöztem a városból, így meg is szakadt a folyamat. Azonban azok az arcok, akikről ott hallottam először, meg azokon a konferenciákon, amikre onnét delegáltak, a szadesz utolsó éveinek meghatározó figurái lettek. Nem tudom hol is láttam egy cikket arról, hogy Horn Gyula, mint a lehetséges pártvezetőket mutatja be Gyurcsányt meg talán Bajnait tizeniksz évvel ezelőtt. Utána kéne nézni a cikknek, de se időm, se kedvem hozzá most.

De az utánpótlás nevelésen kívül a civil szféra szerepe az aktív visszajelzés is. A civilekkel le lehet ülni a szakminisztériumi dolgozóknak, hogy közösen tegyék rendbe a jog szabályozásait. A civilek tüntetéssel, demonstrációkkal is kifejezhetik a véleményüket. (Tüntetni és demonstrálni valami ellen és mellett is lehet, még ha ez nálunk nem is annyira egyértelmű.)

Örülök, hogy létrejönni látszanak ilyen szerveződések, mint a milla és a Szolidaritás, de közben le is vagyok sújtva, mert ezek a csoportok nekem nem felelnek meg. A Szolidaritás még inkább képes a politikával való kiegyezésre, de a milla egyáltalán nem és ez baj.

A politikára és az azt alakító pártokra mindenkinek szüksége van, de leginkább a nemzetnek.

Nonszensz azt gondolni, hogy újraépíthető a Fidesz által lerombolt köztársaság, ha abból kizárjuk a politikusokat. Egyszerűen lehetetlen. Az így – nagy csodával és szerencsével – létrejövő új rendszer lábai pont ugyanolyan agyagból lennének, mint a jelenlegi, társadalmi összefogás és közösségvállalás nélkül építetté.

Mert országot csak közös alapokon lehet vinni, és nem igaz, hogy ennek a harmadik köztársaság nem felelt meg. Az ország nagy része 89-ben akarta, hogy kapitalista piacgazdaság és parlamentáris demokrácia legyen itt. Dupla megerősítést kapott rá az akkori elit: egy népszavazást és egy országgyűlési választást. Igenám, de 89-ben voltak programok. Egy legalábbis biztosan, mert ott van máig a szüleim polcán, egy kis alakú kék könyv, puha borítóban kötve: a rendszerváltás programja. Ez egy liberális elképzelés volt, de nem hiszem, hogy Antallék program nélkül indultak volna neki a kormányzásnak. Sajnos az emberek elfelejtették szép fokozatosan, hogy a programot meg kell követelni előre, és számon kérni a hatalomra segítettől, ennek a csúcsa  a Fidesz, akinek korlátlan hatalmat adtunk, közösen, és nem tudtuk mire. Most aztán csak pislogunk, hogy húbazmeg.

Én jelen pillanatban egy szerveződés mögé tudnék odaállni tiszta szívvel, a Haza és Haladás mögé, mert ők leírják, hogy mit tennének. Úgy tűnik, hogy előre gondolkodó, racionális emberek. Sajnos a többi civil szerveződés mögött ezt nem látom. És ez az egyik, a nagyobbik ok, amiért nem járok tüntetni velük. Azt látom, hogy nem tetszik a rendszer, azt is, hogy orbántakarodj, ezekben valóban egyet is értünk, de én azt fogom elismerni és támogatni, aki arról beszél nekem, hogy mi lesz az orbántakarodj után.

Mert szar lesz itt. Eltakarodik így vagy úgy az Orbán és a sleppje, de itt marad az a torz homonkulusz, amit a harmadik köztársaság, a Horthy éra és a közveszélyes idegbetegek hagymázas álmaiból varrtak össze jól-rosszul. És az elmúlt időszakban, a forradalmi láz hevületében csak két megszólalást hallottam, olvastam, akik erről szóltak. A folytatásról. Bajnai és Gyurcsány. Az első leírta, hosszan és értelmesen, hogy mi a  baj, és ez előremutatott, hogy mit kell korrigálni. Elegáns volt és határozott, igazi politikusi arcél. A másik a tegnap megjelent Narancsban a Gyurcsány interjú. Lehet utálni a csókát, de ő szembenéz a saját hibáival, tanul belőle, és megoldásokat keres. Lehet, hogy nem volt jó miniszterelnök elsőre, mit lehet, biztos. Nem volt jó, mert könnyűnek találtatott. Nem az elvei voltak kevesek, hanem az ereje.

Kizárni a politikát bármilyen szinten a most megindult folyamatokból az nagyobb butaság, mint amit Orbánék művelnek. Tegyük fel, hogy az elkövetkező tavaszi hónapokban a gazdasági mélyrepülés, a külpolitikai nyomás, és a társadalmi elzárkózás miatt Orbán és kormánya megbukik. Tegyük fel, hogy a civilek álma, teljesül és a Fidesz új választást ír ki. Mit gondoltok, mi lesz itt? Kire szavaznánk?

Ugye.

[poll id=”3″]

Nem. A jelenlegi kormány legitimen választott és nagy felhatalmazással bíró szervezet, aki elbaszta. A kormánynak mennie kell, a Fidesznek pedig új kormányt kell alakítania és az elkövetkező két, két és fél évben korrigálnia kell a tévedéseit. Eminens nebulóként végig kell csinálnia egy külföldről ránk tukmált gazdasági korrekciót, normalizálnia kell az alaptörvényt, újra kell szerződnie az államnak és a társadalomnak. És nem baloldali módon, nem liberális módon, hanem közösen. Úgy, hogy mindenki jól érezze itthon magát. Hogy mindenkinek egyenlő pályák és egyenlő esélyek álljanak a rendelkezésére. És közben az ellenzéknek, a civileknek fel kell nőniük ahhoz, hogy a megbukott Fidesz kormányzást le tudják váltani 2014-ben. Programmal, tervekkel. Vagy, ha az nincs nekik, akkor hagyni a Fideszt tovább mozogni a kényszerpályán, mert az még mindig jobb, mint a céltalan anarchia.

Mert jelen pillanatban csak az lenne itt. Nagyobb szar, mint ami most van.

Mert az, hogy nem tetszik a rendszer nagyon-nagyon kevés, mint önálló mondat. Ezután vesszőt, jobb esetben kettőspontot kell tenni és elmondani, mit nem szeretsz és mit és hogyan változtatnál. Lehet rapelve is.

Politikát csinálni pártok nélkül nem lehet. a civil társadalomnak be kell engednie a pártpolitikát a rendezvényekre, hogy az odahívott embereknek artikulálni lehessen, hogy van másik út is. Mert a ha én rózsa volnék, vagy a Busa Pista remek időtöltések, sőt az is fasza lehet ha együtt ordítjuk, hogy orbántakarodj, de ez semmivel nem előremutatóbb, mint a pár éve rendszeresített SÜN!, meg a többi.

Aztán az is hová vezetett.

Schmitt utóda...    Schmitt utóda 2012. január 30. A találgatások helyett most a cselekvés ideje van. Az alábbi blogon megjelent írás Solymosi Frigyes szegedi akadémikus köztársasági elnökké választását és egyben a köztársasági elnöki szerep aktuálpoli.....

2012-01-30 11:28:56

[…] A Tanítanék mozgalom eljutott oda, ahova 2012-ben már más civil szervezetek is, hogy nem tetszik a rendszer. Nem meglepő módon ebben a helyzetben ugyanazt a választ találták maguknak, amit anno a milla […]

2016-06-11 20:27:30

komment

Írj hozzászólást!

Felhasználási feltételeket elfogadom!