"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Az elmúlt több, mint egy hétben (de jó még majdnem ennyi van hátra!) nyaralni vagyunk. Belföldi turizmus tankönyvi esete, Tisza-tó négy napig, aztán az egyes számú családi nyaralóban még 3 nap, Bélatelepen, most meg Fűzfő. A Balatont ismerem rég óta, a Tisza-tó nagy meglepetést jelentett.
Bélatelep fontos hely az életemben, a családom generációk óta nyaral-telel ott. Az ott töltött napsugaras gyerekkorhoz a Balaton, a barátok és a bicikli mellett nagyrészt a világ legjobb fagyizója is hozzájárult.
A tornácon ülök, kényelmes nád pihenőszék, a nyitott ajtón csendes zene, a barátaim nevetése és a konyhából a készülő paprikás krumpli illata szűrődik ki. Az idő hűvös, a felhők gyorsan és haragosan szelik át a bilikék égboltot, néha nehéz hideg esőt hoznak, minden szürke lesz. Aztán hirtelen ezüstösen felragyog a felhő széle, a napsugár, mint […]
A nyár elmúlt, ezzel kicsit kezd minden visszaállnia régi kerékvágásba is. Ott hagytuk el a fonalat, hogy július elején irdatlan mód bebasztunk a Pluto koncerten. Aztán következett a bélatelepi nyaralás, M kolleginával, B kartárssal közösen, nagyon kellemes egy hetet töltöttünk el az ősi hajlékban. Fürdés, iszogatás, főzőcske, ilyesmik.
A Balaton, az az a visszatartó erő, ami ideköt ehhez az országhoz. Az otthon és szabadság érzése, az önfeledt gyerekkor emlékei.