"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Ha nem lett volna a Kispál, akkor a Quimby lett volna az elmúlt évtized legnagyobb magyar zenekara. Ha nem lenne Lovasi András, akkor Bérczesi Robi lenne az ország legjobb szövegíró-gitárosa. De a ha nem játszik, amikor a valóságról van szó.
Mikor nagyon monoton munka vár rám, akkor szoktam hangoskönyvet vagy zenét hallgatni közben. Napok óta a Kiscsillag új lemeze megy a fülemben, és most valahogy másra vágytam. Nekünk a melóhelyen van egy mini szerverünk, amin van egy közös rész, mindenki hoz rá zenéket, hangoskönyvet. Nagyon érdekes kis zúg ez. Enya, a Jóga zenék és a Rammstein nyugodtan simulnak a 70-es évek gagyi szinti zenéihez. Szóval ebből kezdtem el szemezgetni és egyszer csak megakadt a szemem a tavalyi Cseh Tamás tribute lemezen. Egyszer, még frissen, átpörgettem, nem igen tetszett. Most a második hallgatás élménye következik.
Szombat este Backpackers fesztivál volt a Gödörben, két jó ok is volt a megjelenésre: Kispál András új zenekara ezen az estén mutatkozott be (Velőrózsák), a Vad Fruttik új albumát pedig másodszor állt módomban élőben meghallgatni. Nehéz eldönteni melyiket vártam jobban.
Hát igen, régen írtam ide, ennek is megvan a maga jó oka, tudniillik rohadtul nem értem rá. Ha melóban vagyok, akkor sajnos nem sok időm van magán netezésre, otthon meg már alig van kedvem újra CMS felületekkel babrálni. Másrészről meg az elmúlt két hétben, vagy háromban egy csomó koncerten voltam, fesztiváloztunk.
Tegnap este – szinte már tradíció szerűen – kisétáltunk az Óbudai Napokra, ahol este Quimby koncert volt. A Quimby – mióta a Kispálék haldokolnak – jó eséllyel pályázott a legjobb magyar zenekar névre, és ezt a Kilégzés albummal szerintem be is zsebelték, valahogy a nagy örömben leült. És ez a tegnap esti koncerten teljesen érezhető volt. Ott voltak, csak minek?