"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Szóval sétálok a Karolina úton, örülök, hogy éppen nem esik, és látom, hogy az egyik boltba éppen áruszállítás van, tehát a járda közepéről kilépek jobbra, hogy ne zavarjak. Ez az a pillanat, amikor teljesen hangtalanul egy biciklis csapódik a hátamba. Nem lassan, annyit tudott korrigálni, hogy nem telibe kap, hanem elviszi a vesém felett a hátam, meg a karom a kormányával. Kileng, megtartja az egyensúlyát és tovább karikázik.
A kommentelő ott téved, hogy nem a járda szélessége a baj, hanem, hogy elbaszott az az elképzelés, hogy mindenkinek kocsival kell járkálni a városban, vagy biciklivel ott ahol épp helye van. Nem! Biciklizni az úton kell, autót akkor kell használni, ha tényleg szükség van rá, egyébként tessék venni egy bérletet és felszállni, az amúgy nagyon is használható tömegközlekedésre.
A minap az az élmény ért, hogy állok a zebránál a Móricz körtéren és várok a zöldre. Szembe a forgalommal egy srác biciklizik, majd bekacsázva egy fékező autó elé nagy ívben rákanyarodik a Villányi út felé vezető csapásra. Erre eszembe jutott egy csomó élmény amin mindig felhúztam magamat, biciklisek akik szarnak bele, hogy miként kéne közlekedni.