Hát a faszom nem kéne?

Azt hiszem egy olyan szubkultúra van a városban, akiket kifejezetten rühellek, a bicajosok. Pedig én is biciklizem néha, de alapvetően gyalogos vagyok. Tömeg közlekedem, sétálok, ha egy-két villamosmegállóról van szó. Autóba leginkább akkor ülök, ha bevásárolni megyünk valami város széli szuper marketbe.

Na, szóval az van, hogy olvasgattam az urbanistán a Móricz felújításáról szóló cikket, aztán a kommenteket és megakadtam ennél. Énnekem London várostervezésileg egy nagyon meghatározó élmény volt. A járdák kétszer olyan szélesek voltak a belvárosban, mint az utak. Az utakon leginkább buszok, turista buszok meg biciklisek és robogósok voltak, ja, taxik is! A járdákon pedig kurva sok ember, mindenki gyalog mászkált, intézte az ügyeit. A biciklisek is a helyükön, az úton közlekedtek.

Okés, ez a számomra paradicsomi állapot nagyon messze van Budapesttől, de törekedni lehetne rá.

Na és akkor visszakanyarodva az első mondathoz. Azért rühellem a bicikliseket, mert segget csinálnak a szájukból. állandóan a biztonságukra hivatkozva követelőznek, miközben a mások biztonságára magasról tesznek. Ott karikáznak a járdákon, a piros lámpákon át, keresztbe a zebrán, nem néznek se istent, se embert, de évente többször – telve öntudattal – elmennek biciklit emelgetni a Hősök terére.
Szónokolnak az egyenlő jogokról, az odafigyelésről, miközben ők ezekre rá se bagóznak.

A kommentelő ott téved, hogy nem a járda szélessége a baj, hanem, hogy elbaszott az az elképzelés, hogy  mindenkinek kocsival kell járkálni a városban, vagy biciklivel ott ahol épp helye van. Nem! Biciklizni az úton kell, autót akkor kell használni, ha tényleg szükség van rá, egyébként tessék venni egy bérletet és felszállni, az amúgy nagyon is használható tömegközlekedésre.

Valószínűleg a BKV színvonala is jelentősen nőne, ha többen használnák, többen fizetnének érte.