Critical Mass 2009

Critical Mass

A minap az az élmény ért, hogy állok a zebránál a Móricz körtéren és várok a zöldre. Szembe a forgalommal egy srác biciklizik, majd bekacsázva egy fékező autó elé nagy ívben rákanyarodik a Villányi út felé vezető csapásra. Erre eszembe jutott egy csomó élmény amin mindig felhúztam magamat, biciklisek akik szarnak bele, hogy miként kéne közlekedni.

20090427-criticalmass.jpg

Rengetegszer tapasztalni, egyszerű gyalogkakukként, hogy egy biciklis gyorsan és kurva közel elhúz melletted a járdán, vagy a zebránál állva a pirost “kicselezi” azzal, hogy felugrat gyorsan a járdára, megtesz 5-10 métert majd visszarombol az útra. És szerintem ha valaki csak sokat közlekedik a városban ezer meg ezer ilyen esetet tud felidézni, különböző idiótaságokat, amik veszélyesek, hol a biciklisre, hol meg a környezetére.

Ilyenkor bennem mindig megfogalmazódik, hogy ugyanezek az emberek azok, akik a Critical Mass keretén belül buzgón emelgetik a biciklijüket a fejük felé, azzal, hogy jogokat nekik, meg vigyázzanak rájuk, kezeljék őket egyenlő félként, partnerként a többi közlekedők. Ám egészen addig amíg ők nem kezelik magukat is egyenlőként a többivel, amíg basznak betartani a szabályokat, amiket mind közönségesen kresznek hívunk, addig nincs joguk biciklit emelgetni, hogy tessék nekem figyelmet adni!

A Critical Mass önmagában egy olyan szerveződés, ami üdvös és előremutató, mindenképpen üdvözölni való. Ám az alap problémát már elérték, felhívták magukra a figyelmet, a biciklisek helyzete kies fővárosunkban javul, egyre elismertebbek. Most ideje lenne a közösségi hepajon túl önszerveződni kissé. Felhívni a figyelmet arra, hogy a jogokat a bicikliseknek is meg kell adni a többi közlekedő felé, hogy a piros lámpa nem egy idegesítő forgalmi akadály. A Critical Massben elég erő van, hogy a bicikliseken is reformáljon, mert a jelenlegi helyzet inkább ellenszenvesé teszi a dolgot.

Mit látunk, mi, akik nem biciklizünk csak sétálunk-tömegközlekedünk és autózunk Budapest utcáin? Hogy a bicósok egyre másra nehezítik a közlekedésünket, cikáznak, nem figyelnek senkire, este kivilágítatlanul és kurva gyorsan tekernek fel-alá. Természetesen tisztelet a kivételnek.

Azt szokják mondani az okosok, hogy a biciklisek ma már szubkultúra, saját divattal, meg szokásokkal. A város el is fogadta ezt, tolerálja, hogy évente rendszeresen felvonulnak, hogy megfelelő fórumokon kiállnak a véleményükért és jogaikért. Megkapják a terepet a működésükhöz, hát most akkor annyit meg lehet tenni a biciklisek oldaláról is, hogy a többi ‘szubkultúrát’ kissé tiszteletben tartják. Hogy elmagyarázzák a renitens tagoknak, hogy minket-egymást járatjátok le ezzel, és hogy nem azért gürizünk évek óta, árral szemben, hogy a ti faszságaitok miatt segget csináljunk a szánkból, mert ez az igazság:

amíg a biciklisek nem tartják be a rájuk vonatkozó szabályozásokat, addig a Critical Mass egy felfújt dolog, értelmetlenné válik, hosszú távon csak lejáratja saját magát.

Szóval egy kis önszabályozás jót tenne. És, hogy ezt miért a Critical Massnek kéne megtennie? Mert ha ugyanezt a rendőrségre bíznánk, akkor az hosszú távon a biciklisek érdekérvényesítését csorbítaná, amit szerintem senki nem akar. Saját, jól felfogott érdekükben kéne kicsit sepregetni a  saját portán.

[A posthoz tartozó képet kdezsoe galérájából montázsoltam. ]

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.