Emlékszem a Szonda Ipsosban ültem azon a napon, valami idióta cigarettázási szokásokat havonta vizsgáló kutatás eredményeit kellett összerendeznem értelmes táblázatokba meg grafikonokba és megcsörrent a telefonom. Az unokaöcsém volt, hogy én maradtam, az utolsó reménysugárnak, hogy beszéljek a Húga, az én unokatesóm álesküvői buliján. (A dolgon a beszédben sokat szépítettem, de legyen itt az örökkévalóságnak az igazság is. Amúgy Bilbósan elnézést kérek mindenkitő, aki eddig nem így hallotta.) Pikánsnak éreztem a kérést, s mivel az ilyen dolgokat kedvelem hamar belementem, de az előre megírt szöveget átírtam a magam szájaíze szerint, és most megtaláltam és úgy vélem, hogy szerénytelen legyek, ahhoz képest, hogy egy délutánom volt rá, amit munka helyett a Baross utcai McDonalds talponálló asztalánál körmölve töltöttem, kólák és hamburgerek boldogító társaságában: egész jó lett.