"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
A darabban van egy jelenet, mikor Eddie a főhős azt mondja a feleségének (Für Anikó) és a nevelt lányának (Törőcsik Franciska), hogy belegondolt milyen lehet a rokonoknak, akik rajtuk keresztül igyekeznek bevándorolni, beszökni az Egyesült Államokba és rájött hogy nem tehet mást, mint segít. Az volt az utolsó pont, ahol a történet megváltozhatott volna.
Georges Feydeau darabját az Örkényben néztük meg, Mácsai Pál rendezésében és a társulat briliáns előadásában. Bár a színészek mindent megtettek és igazán nem rajtuk múlt a darab okán maximum egy hármast tudok adni. Egynek jó volt.
Pedig ez színház volt, az az igazi, középkori vásári ripacskodás. Megfelelő mennyiségű sikamlós gesztussal, kibeszélve a nézőkhöz. A poénok sztereotípiákon alapultak, csigazabáló franciák, tüzesvérű spanyolok, precíz németek, vagy mások testi fogyatékosságán. És a baszáson.
Bandival mentünk el megnézni a Vígben ezt az izraeli darabot, ami sokkal többnek gondolta magát, mint ami lett belőle, vagy talán, mint ami bármikor is lehetne.
It seems we can’t find what you’re looking for. Perhaps searching can help.