Éjszaka van. Az előbb ébredtem, de moccanni nem akarok, mert akkor Zsófi talán felébredne. Itt szuszog, hozzámbújva, lassan, egyenletesen. A felhőket látom csak innen a padlóról, ahogy kinézek az ablakon, vörösek a város fényeitől. Odakinn az éjszakában hangosnak tűnő berregés, ahogy elhúz egy – egy autó. A felhőkön szabályos pörgéssel fénypontok tűnnek fel, hirtelen megállnak, mintha megijednének, vagy gondolkodnának aztán megindulnak visszafelé, pont onnan, pont azon az útvonalon amin jöttek.