"Elrontottuk ezt az évezredet" - Európa Kiadó
Nagyon eseménydús hétvégénk volt, már közéleti szempontból. Orbán megfutamodott pár ezer tüntető elől, az MSZP huszonegynehány év után kettészakadt, pedig mindig ezt akarták elkerülni. És alternatív köztársasági elnököt akarnak választani március 15.-én a millások.
Ennek a blognak az elmúlt 4 hétben háromszor indultam neki. Valahogy sose sikerült úgy, hogy kipostoljam, szóval ment a kukába. Valószínűleg azért is, mert én magam is tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak az egészről. Ez persze még nem baj, én csak egy átlagos választópolgár vagyok, nekem még van 2,5 évem, hogy gondolkozzam, de az a baj, hogy az MSZP már 2006 óta ezen gondolkozik, és attól mert most előre láthatólag eljött a végső pillanat, mikor már nincs hátra, még most se okosabbak, mint 5 éve.
A jobb oldalnak meg kurvára hiányzik, hogy ne agyatlan zombik sajátítsák ki a konzervatív címkét (és jelen pillanatban az országot is), személy szerint a “nekünk mohács kell” parafrázist én inkább a “nekünk Semjén kell”-re cserélném le. Hogy talált egymásra ez a rengeteg retardált barom? Szörnyű…
A szocialisták nagyon óvatosak, láthatták nem egyszer, hogy a párt szakadás a magyar politikai térben egyenlő a halálos ítélettel. Mindig megoldották ezt a problémát a platformok viszonylagos önállóságával. Gyurcsány tegnapi – belülről meg nem erősített – zsarolása a pénzekkel pont azt az opciót vetette fel, hogy ha az ő platformaj eltűnik, akkor a töbinek nem lesz pénze az érdemi politizáláshoz.
Bár egyesek szerint az LMP az új alternatíva a megújuló liberális-baloldali értékrendűeknek én ezt azért a jelen helyzetben vitatnám. Az LMP egy nagyon nagyon halvány valami. Sose hallani róla igazán mikor fontos témák merülnek fel. Biztos reflektálnak, hisz a honlapjuk tele van beadványokkal, tervekkel, parlamenti cuccokkal, de mégis ezt nem kommunikálják jól kifelé. Amatőrök. Biztos […]