"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
A kommentelő ott téved, hogy nem a járda szélessége a baj, hanem, hogy elbaszott az az elképzelés, hogy mindenkinek kocsival kell járkálni a városban, vagy biciklivel ott ahol épp helye van. Nem! Biciklizni az úton kell, autót akkor kell használni, ha tényleg szükség van rá, egyébként tessék venni egy bérletet és felszállni, az amúgy nagyon is használható tömegközlekedésre.
A jobb oldalnak meg kurvára hiányzik, hogy ne agyatlan zombik sajátítsák ki a konzervatív címkét (és jelen pillanatban az országot is), személy szerint a “nekünk mohács kell” parafrázist én inkább a “nekünk Semjén kell”-re cserélném le. Hogy talált egymásra ez a rengeteg retardált barom? Szörnyű…
Vaszarytól én eddig a Ketten Párizs ellent és a Hárman egymás ellent olvastam, nagyon szeretem ezeket a könyveket. Még a dédmamám volt a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők irodalmi folyóirat előfizetője. Rengeteg folytatásos regény volt benne, közte a két fentebb említett. Az Új Idők szépen kötött – bár mára elég foszladozó – példányai a bélatelepi nyaraló állandó nyári olvasmányai. Érdeklődéssel hallgattam végig – Rudolf Péter előadásában – ezt az általam eddig nem ismert Vaszary hangoskönyvet.
Bérczesi Robi munkásságára nekem is a Hiperkarma lemezei hívták fel a figyelmemet, mint oly sok embernek. Még a mobil-rackes filecserélős korszakban találtam egy csere alkalmával egy akkoriban baráti blogger ajándékaként a Hiperkarma első lemezét. Jó volt és pillanatok alatt az egyik kedvencem lett.
A Hiperkarma így megvolt, de Robi munkásságára a feleségem figyelt fel, hogy mennyire különleges módon nyúl hozzá a számokhoz. Nagyon nagy reménnyel figyeltük, ahogy a Biorobottal elkezdett visszatérni, főle mert a Pluto a másik nagy kedvenc. Na most itt a szólóalbum…
És ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen senki de senki más
Csak mi meg ez a behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen
Senki más?
Senki más