Kultúra

Események, előadások és élmények.

Jeeves majd megoldja

A régi szép idők után: Jeeves majd megoldja

Imádom Wodehouset, ezt már többször leírtam itt is, meg más publikációs platformokon is. Szeretem, hogy sorozatokat ír, a Jeeves kifejezetten kiemelkedő köztük. Sose felejtem el, amikor először találkoztam vele. A nagynéném könyvespolcán találtam, amikor náluk töltöttem a szilveszter utáni iskolaszünetet.

Mint az összes Wodehouse könyv, a Jeevesek is a boldog aranykorban játszódnak, szereplőik gondtalan aranyifjak és művészek, okés, általában nincs pénzük, de azért remekül élnek. A legnagyobb gondjuk, hogy időben kipumpoljanak némi kápét valakiből és elvegyék az aktuális nőjüket. No, ebben a Jeevesben már a második világháború után járunk és az aranyifjak életének befellegzett.

Szomorkás.

Irving Stone – A görög kincs

Újabb hangoskönyvön vagyok túl, pontosabban még a múlt héten fejeztem be, csak nagyon sok meló volt és nem igazán maradt időm megírni azt a pár gondolatot, ami eszembe jutott erről a könyvről.

Henry Schliemann a főszereplője ennek a könyvnek, de annyira a felesége bőrébe bújva, hogy inkább tűnik elbeszélésnek, visszaemlékezésnek. Henry Schliemannról az első emlékem az, hogy az általánosban Anyu, aki a történelem tanárom is volt, egy nagyon kalandos életrajzot mesél róla. No ez a könyv kicsit kiábrándítólag hatott, mert feltárta Henry Schliemann sötét oldalát is, minden nagyszerűsége mellett.

Keith Richards – Élet

Vááá! Keith Richards könyvéről kritikát írni nem kis feladat.

Van, ugye egyrészt a könyv meg a van a faszi. Két tök külön dolog.

Itt van Keith, aki írt egy könyvet az életéről, pedig még jócskán aktív zenész, nem vonult vissza, a könyv megjelenése óta is van új Rolling Stones lemez, sőt film, sőt 4 lemezes DVD, sőt azt is nyilatkozta, hogy formában vannak és jön a következő lemez. Szóval egy – hálisten – nem lezárt sztori és ez egyben a könyv baja is. Kurva jó, megy megy, érdekes, megtudsz egy csomó olyan dolgot, amiről addig fogalmad sem volt, a Rolling Stones sztoriból is kapsz egy durva adagot és a könyv vége meg tök befejezetlen. Nem véletlen, életrajzi regényt inkább a visszavonult emberek szoktak írni.

A szerelemről és más démonokról

Gabriel García Márquez: Szerelemről és más démonokról

A feleségem nagyon szereti Márquezt, amikor összejöttünk én még egy sort se olvastam el tőle, de a szerelem korai szakaszában a kezembe nyomta a könyveit és én át is rágtam magam egy csomón. A múlt héten a hangoskönyves listákat nézegetve rátaláltama Szerelemről és más démonokról címűre és ha megkínoztak volna se tudtam volna megmondani, hogy olvastam-e már. Szóval letöltöttem és meg is hallgattam. Még mindig nem emlékszem, hogy ez most első olvasás volt-e belőle, vagy már második, de legalább kikristályosodott, hogy miért nem vagyok Márquez rajongó. Már ezért megérte.