Ken Follett: A katedrális

Ez egy nehéz könyv. No nem a mélysége vagy a nyelvezete miatt, hanem mert nagyon könnyen becsapja az olvasót, elhiteti vele, hogy jó.

Kezdjük ott, hogy az olvasása általában jó, mert ez egy tisztességes iparosmunka és helyből folytassuk azzal, hogy mindeközben szeretné komoly történelmi regénynek eladni magát. Ez adja azt a visszás érzést, ami igazából lerontja. A katedrális alapvetően egy jó kis strandkönyvnek minősíthető, ha elmész az Adriára és három napra kidobod magad valami sziklára, hogy a rákokéhoz hasonló színt kapjál, akkor nem Thomas Mannt viszel magaddal, hanem valami könnyebb olvasmányt. Én legalábbis így vagyok vele. A katedrális hozza ezt a színvonalat: általában kalandos, elég hosszú, hogy kitartson a nyaralás alatt, nem kell túl sok agysejtet pazarolni rá.

Mindemellett egy borzasztó egyenetlen könyv. Hullámzó minőségű, teljesen értelmetlenül vannak benne részek és fordulatok, amik igazából csak kitolják a sztorit, de nem viszik előbbre. A karakterek elég gyengék, Fülöp nagyon jó, William nagyon rossz, Tamás nagyon tisztességes, satöbbi. A kidolgozatlan és sokszor a saját normáiknak teljesen ellentétesen cselekvő szereplők másik hibája, hogy nem az 1100-as évek emberei. Mai gondolkodásúak, a környezetükbe nem illenek bele, oda vannak erőltetve. Ilyen reakciók és ilyen történetek nem fordulhattak akkor elő. Pont ezért nem történelmi regény a katedrális. A legnagyobb baromsága  könyvben, aminél majdnem letettem, az Harun al Rashid szerepeltetése volt. Könyörgöm az a csóka ezer kilométerekkel és évszázadokkal korábban élt!

Másrészt az utazás. A katedrális szereplői úgy utazgatnak keresztül a csatornán, a Pireneusokon, mintha ma tennék. Kiábrándító.

És elértünk a szexig. Ebben a könyvben teljesen idiótán, néhol egész “Romana” stílusban van ábrázolva a szex. semmi baj az erotikával a könyvekben, de itt egyszerűen gyerekes. Lehet, hogy hülyeség, de olyan, mintha azokank írta volna, akik még nem és akik már nem szexelnek. Őket valószínűleg kellemesen megbizsergeti, de igazából teljesen felesleges.

Basszus, írtam pár sort és nincs nagyon mit mondanom, pedig azt hittem, hogy erről a könyvről remek kis bejegyzést fogok kanyarítani. Úgy tűnik annyi sincs benne, hogy igazán értelmesen kritizálni tudnám.  Háőt ennyi, többször nem olvasom el, egynyári darab. Kapjon két csillagot az ötből a moly.hu listájában és felejtsük el.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.