"Elrontottuk ezt az évezredet" - Európa Kiadó
Szombaton elmentünk a Parkba – ahol még sosem voltam – és meghallgattuk Hobot, aki felelevenítette a ’84-ben kiadott Vadászat című műsorát. Kicsit aggódtam, de nagyon pozitív csalódás volt.
Zsófinak vettem ajándékba jegyet erre a koncertre, mert gondoltam így több, mint 7 hónaposan már nagyszülőre tudjuk hagyni a gyermeket és elmehetünk egy jó koncertre. A gyerek és a nagyszülők hozták az elvártakat, a zenekar nem. Nagy csalódás ez nekem.
Amióta a gyerek hazajött a kórházból valahogy még kevesebb időm, jut az olvasásra, bár mostanában a tíz és éjfél közti hason altatáskor egész jól lehet haladni a könyvekkel. A Nagy Lajos királyt viszont még elcsípett tíz percekben, kaja közben és a wc-n olvastam ki. Igazából nem volt jó. A nyelvezete nehézkes, nem olvasmányos, egy erénye van, bemutatja Lajos uralkodásának a végét.
Ha nem lett volna a Kispál, akkor a Quimby lett volna az elmúlt évtized legnagyobb magyar zenekara. Ha nem lenne Lovasi András, akkor Bérczesi Robi lenne az ország legjobb szövegíró-gitárosa. De a ha nem játszik, amikor a valóságról van szó.
Tavaly év vége táján olvastam Julianusról, aki megpróbálta visszaállítani az ősi istenek tiszteletét a kereszténység ellenében, és el voltam keseredve, hogy egy jó témáról milyen száraz könyv született. Ekkor írta, talán pont itta blogon Anyám, hogy Révay jobbat alkotott a témában, kölcsönadja. Meg is jött a könyv, két kötet, én meg el is kezdtem olvasni. Meg voltam lepve milyen korán kezdi, Constantinus uralkodásánál…