Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál (1862)

Hosszú és idegesítő

Gulácsy Irén: Nagy Lajos király

Amióta a gyerek hazajött a kórházból valahogy még kevesebb időm, jut az olvasásra, bár mostanában a tíz és éjfél közti hason altatáskor egész jól lehet haladni a könyvekkel. A Nagy Lajos királyt viszont még elcsípett tíz percekben, kaja közben és a wc-n olvastam ki. Igazából nem volt jó. A nyelvezete nehézkes, nem olvasmányos, egy erénye van, bemutatja Lajos uralkodásának a végét.

Megint csak Anyutól kaptam kölcsön, és kb egy hónapig tartott, hogy elolvassam. Egyszerűen a legtöbbször nem vonzott, hogy újra felvegyem, mert hiányzott belőle az a valami, amitől az amúgy jó alaptörténet érdekessé válhatott volna. Olvasmányossá.

A legzavaróbb az erőltetetten régies nyelvezet volt. Lehet, hogy Gulácsy Irén jó írónő volt, de a Nagy Lajos királyban ez nem tűnt ki.

A könyv legjobb része Garay nádor kezdeti küzdelme önmagával, hogy lefeküdjön-e a királynéval, vagy ne. Jó a feleség alakja, de hamar kikopik a sztoriból. A többi, Lajos dolgai, a királyné cselekedetei színtelenek.

Anyu elhozta mellé a folytatást, a Jezabelt is, de én nem vagyok történelem tanár, hogy azért is elolvassak egy regényt, hogy plusz infót kinyerjek belőle, én a történelmi regényeket az élvezetért olvasom, így a Jezabelt fekete listára tettem és olvasatlanul küldöm vissza.

A molyon egy csillagot kap, asszem ilyen szar pontszámot még sose adtam könyvnek.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.