"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Oké, az ember elégedett tud lenni, mikor kész van egy honlap, egy szép banner vagy ilyen virtuális dolgok, de amikor két éve először vettem a kezembe egy újságot, aminek a címoldalán az én képem volt, akkor az egy minősigélig is más érzés volt. Kézbefogható, megtapizható. Amióta a Vasútmodell-Centrum is a hatáskörömbe tartozik egyre-másra érnek az ilyen élmények. Szóróanyagok, a hatalmas molinó (10x3méter) a házfalon, de most, ma megérkeztek az új vasútmodell kocsik, amiknek én terveztem a dobozát.
Tegnap a Facebookon találkoztam ezzel a mini képregénnyel, ami a felhasználók és programírók előítéleteit mutatja be. Pont azért jó, mert hozza a megszokott közhelyeket, két kockában, és mindkét kockának igaza van.
Kockák. Kockák mindenhol.
Itt ülök az irodában, az új klíma jól működne, ha hagynák, szóval csak diszkréten kezdek elfolyni a székről lefelé, miközben fordítanom kell németből, pedig nem is tudok németül.
Az emberiségbe vetett hitemet csak a fülembe szóló Vad Fruttik és a Google Translate tartja életben.
Azt tudtam, ugye, hogy az embereknek, leszámítva párat igazából csak valami lilás dolog van a fejükben, hogy én mit dolgozok. Evégett kaptam már hideget-meleget családi ebédlőasztalnál (“az nem munka”), voltak kínos félreértések (“dehát anyukád mondta, hogy…”) most is valami hasonló jött össze. Be lettem szervezve valami új piramisjátékozás csapatépítésébe, merthogy ezek webáruházon keresztül tolják, akkor […]
Jó volt a három napos hétvége. Óraátállítás, hosszabb alvás, ilyesmi. De az utolsó éjjel elhozta a megszokott fél évente visszatérő rémálmomat. Valahogy a mai fejemmel a gimnáziumba kerülök újra és ott kell szenvednem. Asszem amíg gimibe jártam nem is gondoltam, hogy ennyire utálom. :) De ez az álom, a folyosók, a tanárok, a teljesen értelmetlen […]