Rémálom és lidérc

Jó volt a három napos hétvége. Óraátállítás, hosszabb alvás, ilyesmi. De az utolsó éjjel elhozta a megszokott fél évente visszatérő rémálmomat. Valahogy a mai fejemmel a gimnáziumba kerülök újra és ott kell szenvednem. Asszem amíg gimibe jártam nem is gondoltam, hogy ennyire utálom. :) De ez az álom, a folyosók, a tanárok, a teljesen értelmetlen […]

Jó volt a három napos hétvége. Óraátállítás, hosszabb alvás, ilyesmi. De az utolsó éjjel elhozta a megszokott fél évente visszatérő rémálmomat. Valahogy a mai fejemmel a gimnáziumba kerülök újra és ott kell szenvednem.
Asszem amíg gimibe jártam nem is gondoltam, hogy ennyire utálom. :) De ez az álom, a folyosók, a tanárok, a teljesen értelmetlen faszságiok amiket tanulni kell (kéne) elrontják a legszebb álmomat is. Sose tudok ilyenkor a gimi jó oldalaira emlékezni, a csajokra, első csókra, a büfére, a bulikra, mittomén. Nem nekem mindenképp ez a faszság jön elő.
Az álomba valahogy pont mindig a dolgozatírás jön. Gombóc a gyomorban, idegesség, ilyesmi. Hagyjuk…
Ma este viszont meló után tárgyalni megyek. Kicsit piramisjátékos cégnek érzem, az eddigi két telefon alapján csak negatív élményeim vannak, nagyon komolyan megfogadtam magamnak, hogyha a fószer arca nem szimpatikus elsőre kurvára nem vállalom el a munkát.
Fizetésnap van, ilyenkor az ember könnyebben utasít vissza minden munkát.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.