"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Legalább egy, de inkább két hete vagyok halálosan fáradt, nem tudok jól aludni, nem tudok eleget aludni, minden bajom van, ami rám azért nem jellemző. Aggódom Zsófi miatt, akit megműtöttek és most lábadozik, nem vagyok éppen elégedett a melóm egy részével. Persze vannak jó dolgok is. A külön munkám éppen nagyon kellemes, családi project és […]
Hát hosszú esténk volt. Na jó, kezdem az elejéről, nézzétek el nekem ha netán csapongóbb lennék a szokásosnál is nem vagyok még teljesen önmagam.
Pénteken, míg a feleségem a Quimby teátrum előadásán volt én az Apámmal meg a barátnőjével az Orczy kertbe mentem, hogy Timur Lenket hallgassak. Nem gondoltam a munkából hazafelé, hogy aznap este még kimozdulok, mert bár többeket csábítottam a koncertre senki nem ért rá. Végül Apuék mondták, hogy menjünk csak el, és megérte.
Hát igen, régen írtam ide, ennek is megvan a maga jó oka, tudniillik rohadtul nem értem rá. Ha melóban vagyok, akkor sajnos nem sok időm van magán netezésre, otthon meg már alig van kedvem újra CMS felületekkel babrálni. Másrészről meg az elmúlt két hétben, vagy háromban egy csomó koncerten voltam, fesztiváloztunk.
Tegnap este – szinte már tradíció szerűen – kisétáltunk az Óbudai Napokra, ahol este Quimby koncert volt. A Quimby – mióta a Kispálék haldokolnak – jó eséllyel pályázott a legjobb magyar zenekar névre, és ezt a Kilégzés albummal szerintem be is zsebelték, valahogy a nagy örömben leült. És ez a tegnap esti koncerten teljesen érezhető volt. Ott voltak, csak minek?