"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Bélatelep fontos hely az életemben, a családom generációk óta nyaral-telel ott. Az ott töltött napsugaras gyerekkorhoz a Balaton, a barátok és a bicikli mellett nagyrészt a világ legjobb fagyizója is hozzájárult.
Gyerekkoromban egy csomó időt töltöttem a házunk előtti játszótéren, de ahogy ott se tudtam száz százalékosan beilleszkedni, most gardedámként is idegenül mozgok ebben a közegben.
Bár az ismerőseinktől rengeteg könyvet, folyóiratot, no meg tanácsot kaptunk a sikeres gyerekneveléshez, de valahogy keveset hasznosítottunk. A Suttogó meg a többi ilyen nekem pár oldal meg belepillantások után is inkább baromságnak tűntek. Igaz nem is sokat próbálkoztam velük. Végül Zsófi felolvasott pár részt a Ranschburg könyvből és ez szimpatikus volt. Így aztán fogtam és végigolvastam.
Kevés olyan dolog van a világon, amire annyira egyértelműen igaz lenne, hogy azok tanítják, akik nem értenek hozzá, mint a számítástechnika. A gyerekszemle blogon olvastam a napokban egy nagyon jól induló, de elég befejezetlennek tűnő cikket a témáról (Hogyan kellene informatikát tanítani a mai gyerekeknek?), azóta motoszkál bennem a kérdés.
Nem nagyon beszéltem, pontosabban írtam, itt a blogon arról, hogy hamarosan apa leszek. Voltak rá célzások, de egy ideig általános volt a titkolózás, aztán meg a babona, aztán meg valahogy az egész néha még mindig hihetetlen, szóval bár nagyon sokat foglalkoztat eddig szó se volt itt róla. Viszont mióta kézhez kaptam a fizetésemet azóta ugrálta kezemben, hogy én rácsos ágyat akarok már venni, mert egyre többet foglalkoztat, hogy a gyerekszobát be kéne rendezni, már csak négy hónap van hátra.