Porfogók

Még költözőben voltunk, amikor kiderült, hogy jön a gyerek, akit már nagyon régóta szerettem volna, no meg persze Zsófi is. Engem ez az egész gyerek dolog azért érdekel, mert egy nagyon izgalmas kihívásnak érzem. Van egy lény, aki teljesen rád van bízva, megbízik benned, neked kell irányítgatni az életben, segíteni miközben kurvára oda kell figyelned, hogy az irányítás nem befolyásolást jelent, hanem csak iránymutatást. Szóval az érdekel, hogy tudok-e jó barát és apa is lenne egyszerre majd. Szerintem egy tök jó dolog lehet, hogy van valaki, akire így oda kell figyelni.

Oké, amióta kiderült, hogy jön a gyerek mindenkitől azt hallom, leszámítva talán Tamást, hogy na most majd meglátod. Biztos vannak nehéz dolgok, nyavajgás, éjjeli hasfájás, pelenkázás, de – persze így előre, teljesen tapasztalatlanul – ezeket is várom. Én alapvetően szeretem a kisgyerekeket és ha a többi felnőtt békén hagy, akkor általában el tudok velük játszani elég hamar, megértjük egymást. Ilyenkor mindig remekül szórakozom és engem nem szokott idegesíteni, ha ugyanazt kell csinálni ötvenhatodjára is, mert tök vicces, ahogy a gyerekek ilyenkor viháncolnak.

Na mindegy, szóval én nagyon várom, hogy legyen gyerekünk, hogy megszülessen végre. Amikor csak tehettem elmentem Zsófival a nőgyógyászhoz, megnéztem a gyereket az ultrahangon, nagyon jó élmények ezek. Tök szar lehetett pár évvel ezelőtt is még, amikor ez az egész ultrahang dolog nem volt. Most, ha a gyerekre gondolok, vagy épp írok, akkor van egy kép, amihez tudom kötni. Amikor utoljára láttam épp ásított, teljesen jól látszott, csomószor eszembe jut.

Persze kaptunk kölcsön egy csomó könyvet, meg magazint, meg egy rakat jó tanácsot is hozzájuk, de amikor nekiláttunk Zsófival az első könyv után besokaltunk. Sok ezekben a megfejtés, legalábbis az én ízlésemhez mérten. Viszont egyre inkább foglalkoztat, hogy miként rendezzük be a gyerekszobát, és ahogy a bevezetőben már írtam, augusztus közepe óta már arra vágytam, hogy kezdjünk valami nagyon látványosba, amivel elindul végre ez is. Valahonnét hazafelé tartva egy Tescoban a ruha osztályon vettünk például nagyon pici kesztyűket, januári baba lesz, valamiben haza kell majd hozni a kórházból. Oké, nem ez volt a legfontosabb, de elindult valami. Szóval egész jó fizetést kaptam most, és gondoltam nézzünk kiságy után.

Fel is kerekedtünk és az IKEAban kinéztünk egyet, állíthatós meg minden, a legegyszerűbb darab, én el is csábultam volna a kicsit designosabb verzió felé, ami ugyanaz a család volt, ami a többi bútorunk (IKEA rulz!), de Zsófi lehűtött, hogy ez is remek lesz, majd a végleges bútort vegyük inkább szebből. Nekem helyből beugrott, hogy én a gyerekbútoraimmal mit műveltem, míg valószínűleg a csecsemőkorival még semmi különöset, de mindegy, ezen ráérünk majd akkor fogni a fejünket. Szóval vettünk egy kiságyat, és bár azzal mentünk oda, hogy a régi fürdőszoba szekrényt fogjuk pár kiegészítéssel pelenkázóvá átalakítani, de volt ott egy faszányos kis pelenkázó, ment a kiságyhoz és viszonylag könnyen meggyőztem Zsófit, hogy ez sokkal jobb lesz nekünk, mint az átalakítás. :) Szóval van már két bútor, egy csomó kiegészítő, pelenkatrtó, meg popsikrém tároló meg mittomén, aztán valami szivacs cucc, amin fekszik a gyerek a pelenkázón, meg két huzat rá, helyesek.

SNIGLAR pelenkázóasztal az IKEAtól

SNIGLAR rácsoságy az IKEAtól

Sajna össze még nem raktuk, ha rajtam múlt volna már meglenne, de Zsófi szerint csak porosodna, azt meg minek. Szóval ott vannak a dobozukban a gyerekszobában. Legközelebb olyat fogok venni, ami nem dobozolható. :)