"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Nekem sosem voltak meg a beidegződéseim a környező országokkal kapcsolatban, szőrőstalpú román, hülye tót, satöbbi. Vagy közömbösek, vagy inkább szimpatikusak voltak. De az elmúlt pár hét eseményei láttán az ukrán szomszédokra kifejezetten felnézek.
Bár barackmag néven is kapni még a boltokban valami sivár utánzatot, de a Ziegler gyártotta Aranymakk hasonlít leginkább gyerekkorom barackmagjára. Élménybeszámoló és nosztalgia következik.
Pontosan két hét telt el azóta, hogy 100 főre redukáltam a Facebookon az ismerőseim körét. Az elmúlt két hétben a közösségi oldal érezhetően elkezdett büntetni.
A hiányzó ember az összefogásból.
Az eső részében ennek a blognak ott hagytam el a fonalat, hogy a politika magukra hagyta az embereket Magyarországon.
Még nincs készen, még nagyobb lesz, még több térrel és elképesztő kilátásokkal. Már most tele van olyan részletekkel, sarkokkal, ahol csak állsz és nézel ki a fejedből, hogy lehet egy épület ilyen nagyszerű. Épp emiatt a nagyszerűség miatt olyan kontrasztos ez a kicsinyes kihasználatlanság és koncepciótlanság, ami belengi az egész helyet.
Egy ideje már csak nagyon kirívó esetekben írok politikáról, mert úgy éreztem itt a választás előtt amúgy is minden tele lesz vele. Hát tévedtem. Nincs negyed év hátra és a Jobbikon kívül csak a Fidesz plakátol, de ők se igazán, inkább a kormány nyomja a rezsicsökkentést.
Pedig ez színház volt, az az igazi, középkori vásári ripacskodás. Megfelelő mennyiségű sikamlós gesztussal, kibeszélve a nézőkhöz. A poénok sztereotípiákon alapultak, csigazabáló franciák, tüzesvérű spanyolok, precíz németek, vagy mások testi fogyatékosságán. És a baszáson.
Csak én aggódom, hogy a Jobbikon kívül egyik párt sem kampányol? #creativeslave http://t.co/LFh7NotWS6 via http://twitter.com/oriandras Csak én aggódom, hogy a Jobbikon kívül egyik párt sem kampányol? #creativeslave pic.twitter.com/LFh7NotWS6 — Őri András (@oriandras) January 6, 2014
A dolog lényege abban rejlik, hogy a Facebook, főleg Magyarországon súlyosan felülprezentált a közösségi – de nyugodtan mondhatjuk – teljes internetezési szokásainkban. Talán ennél a szolgáltatásnál tűnik ki legjobban az a hatalmas szakadék, ami az internetet készítők és a felhasználók közt húzódik.