Keress barátokat! – Büntet a Facebook.

Ejnye-bejnye van.

Pontosan két hét telt el azóta, hogy 100 főre redukáltam a Facebookon az ismerőseim körét. Az elmúlt két hétben a közösségi oldal érezhetően elkezdett büntetni.

Két hete ezt írtam itt a blogban:

A következő lépés az volt, hogy a szokásos átnézem a baráti és ismerősi listákat délutánomnál megszabtam egy 100 fős limitet. 100 fő lehet ismerősöm, nem több. Így pár hónappal később azt gondolom az 50 is elég lenne. Ezentúl ha valaki új jön, akkor kigolyózok helyette egy régit. – A Facebook nem az Internet

A fenti idézetben nincs benne, de nem csak a valós személyek körét szűkítettem le, de a követett – „lájkolt” – oldalak számát is. Minden online újságot, blogoldal üzenőfalát, épület, szervezet hivatalos Facebook profiljáról leiratkoztam. Ez egyébként sziszifuszi munka volt, ugyanis hosszas keresgélés után sem találtam egy listát, ahol össze lenne szedve egyértelműen, hogy mit követek. Így elkezdtem elindulni visszafelé a hírfolyamban és egyesével kilövöldözgetni a sok, majdnem száz oldalt. Amik megmaradtak az pár zenekari oldal volt, egy két könyv és film rajongói oldala.

Az első, mondjuk úgy hatásvadász módon, hogy retorzió, ami ért, hogy másnap reggelre eltűnt a felületről a Ticker. A gyengébbeknek a Ticker az a szolgáltatás, ami valós időben mutatja mi történik a barátaiddal a közösségi oldalon. Nekem a chat oldalsáv kitölti a teljes oldalmagasságot és ennyi. Utánanéztem kicsit és rövid keresgélés után azt tudtam meg, hogy megfelelő mennyiségű interakció nélkül a Ticker nem aktiválódik. Nos, kiváncsi lennék mit ért a Facebook interakción, hisz én egy grammal kevesebbet nem használtam az oldalt, mint egy nappal korábban, hónapok óta passzív felhasználó vagyok, képet a Pinterest postol, szöveget a Twitter, pont erről szól ez az egész Sans Facebook. Úgy tűnik nem annyira az interakció hiánya a probléma, hanem hogy nekem hányan képesek üzenni. Ha nem is tartom elegánsnak, de értem mögötte a Facebook gondolatát, ha kevés ember/szervezet képes elérni engem honnét lesz nekik hirdetés bevételük?

Viszont az elmúlt két hétben úgy alakult, hogy további négy személyt kiszórtam a baráti körből, mert unalmasnak és érdektelennek találtam őket. Ezzel 96 főre redukálódott az általam követett emberek száma. Ez valami lélektani határszámnak tűnik. Ugyanis eltűnt a hírfolyam.

Facebook: találj barátokat!

Facebook: találj barátokat!

Itt sincs semmi más a háttérben, mint az üzleti érdek. Egyértelműen értéktelené kezdek válni a Facebook számára. Ingyen adják a szolgáltatást, de az adataimmal és a kapcsolati hálómmal mégis fizetek érte. Sosem voltak naiv elképzeléseim mi ér többet, az én felhalmozott adataim vagy egy felület, ami egyszerűsíti a kapcsolattartást, de üzletpolitikailag szerintem a Facebooktól ez a kvázi-bünti elég rövidtávú gondolkodásra vall. Gyerekes.

Az elmúlt évben egyre kevésbé tetszett a Facebook szolgáltatása, ezért elkezdtem visszavonulni belőle. A logikus lépés ilyen esetben az lenne egy cég részéről, hogy megpróbál visszacsalogatni, a Facebook ellenben ignorál. Ez a viselkedés maximum gyorsíthatja a végső, végérvényes szakítást, ami nekem nem fog fájni, neki viszont valódi veszteség lesz. Én a munkámból és érdeklődési körömből adódóan az aranytojást tojó tyúk esete vagyok a Facebooknak. Sok, értékes adatot adtam ki, mert úgy éreztem megéri. A céget ahol dolgozom beosztásomból adódóan rá tudtam venni, hogy hirdessünk a felületen. (Nem mintha nagyon sok eredményt hozott volna.) Szóval levágtak.

Még ezzel is én jártam jól, írhattam belőle blogot.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

komment

Írj hozzászólást!

Felhasználási feltételeket elfogadom!