"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Emlékszem azokra a délutánokra gyerekkoromból, amikor ültem a padlón és Legoztam, vagy rajzoltam, közben a szüleim mindig hallgattak valamit. Anyu sokszor mosott (az automata mosógép előtti korról van szó) felolvasott versekre; Berzsenyi, Faludy-Villon. Apu zenéi már mások voltak, régi bluesok és különleges rock csemegék, no meg a 80-as évek undergroundja. A Popzene című Európa Kiadó album például ugrott egy helyen, kimaradt a taktus. Tegnap mikor álltam a ZP-ben és hallgattam hiányzott az a szakadás, ahogy ugrik a tű, de ezt leszámítva az év koncertjén voltam.
A Terra Novat sok kritika B-kategóriás mozifilmhez hasonlította, ami a feltörőben levő sorozatiparban túl erős stigma: nem véletlen, hogy nem készült epizód az első évad után. Szerintem sem rossz az összehasonlítás, a sztori még összekapta magát, de a karakterek és a színészek elsírtak. Jobb, hogy elengedték.
Hosszú és csapongó írás következik. Nem egy megszokott, lényegre koncentráló könyv kritika, inkább mesék saját magamról, amolyan Micimackósan.
Ha leegyszerűsítjük a dolgot ez is csak egy El Camino. Adott egy férfiember, aki elindul, hogy a gyaloglás közben megváltsa a saját életét. Mert bármennyire ott a kerettörténet, ami azt mutatja, hogy ez a gyaloglás nem önmagáért való, hanem a barátért, aki haldoklik, ez akkor is egy öncélú, önkúráló séta keresztül a szigetországon. Nagy erénye a könyvnek, hogy ezt a végén maga a főhős is belátja.
Egy nagyon nehéz és nagyon hosszú könyvben teszi le Demszky Gábor a pályatörténetét az érdeklődő olvasóknak. A száraz és nehézkes stílus mögött azonban egy nagyon érdekes ember, bátor és önkritikus karrierje tűnik elő.