"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Januárban azt írtam, hogy a nem tetszik a rendszer után tegyünk kettőspontot, és mondjuk el, hogy mit kéne tenni, ha rapelve az se baj. Na baz’meg, ötösöm lenne úgy a lottón, mint ezzel kapcsolatban. Az általam amúgy is faszságnak gondolt alternatív elnökválasztás győztese Dopeman. Március 15.-én elrapelheti.
Azért nem örülök. Ez az egész gáz.
A nyugdíjas kérdés szent tehén a magyar politikusok közt, a két nagy párt, már ha az MSZP még annak definiálható háttérbázisát ők adják, a szavazataik meg nem újuló, de a kormányzáshoz nélkülözhetetlen voksok. A probléma ott van, hogy a nyugdíjasokat voks-fejős tehénnek nézik és nem embereknek.
Török Gábor 433. blogbejgyzése, a Keresztvíz és csalán címmel azon elmélkedik, hogy miért lehet jó stratégia az LMP számára, ha nem hajlandó belemenni egy választási, stratégiai szövetségbe a már meglevő, regnáló baloldali pártokkal. Azzal indít, hogy szerinte, és mint gyakorló politológusnak ezt el is hiszem, a jelenlegi helyzet nem vethető össze egyetlen előzővel sem, mert az emberek kivárnak, bizonytalanok nem ugranak helyből a váltópárt zászlaja alá, ebből következik, hogy új erőt építeni nem halálraítélt politika. Tökéletesen igaza van, minden szava arany, csak abban téved, hogy erre az LMP alkalmatlan.
Érdekes dolog, hogy egy csomóan úgy vélik a honlapkészítőkkel baszakodni nem fájdalmas dolog. Ha őt nem fizeted ki, akkor hasonlóan kellemetlen élményekben lehet részed, mint amikor a fodrásszal baszakszol. No, a zuglói maszoposok is elfelejtették fizetni a honlapkészítőiket, akik ezt zokon is vették.
Szerintem lehettek volna sokkal keményebbek is, a drága Elnök úr kitétel különösen szellemes.
Volt ez a béketüntetés a hétvégén (erről a megnevezésről is lenne pár pikírt megjegyzésem), amin megjelent egy csomó ember és szépen kiálltak a kormány mellett. Néztem a balos-liberális ismerőseim reakcióit, és azt gondoltam: ügyes ember ez a Viktor, hogy megzuhantak ettől a tömegtől. Éveken át Viktorék terepe volt az utca, mindenki jól elítélte, ha kivitték az embereket. Nekem a tűntetéssel bajom nem volt, amíg az megmaradt tisztességes keretek közt, az ellen ágáltam, ha háborús övezetté változtatták a városomat. No, az elmúlt évben az új ellenzék jött rá, hogy utcára menni látványos és erős dolog. Csak elfelejtették, hogy ennek a kultúrája mélyebben gyökerezik a jobb oldalon, mint náluk.
Pofáraesés? Az.