"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Szóval sétálok a Karolina úton, örülök, hogy éppen nem esik, és látom, hogy az egyik boltba éppen áruszállítás van, tehát a járda közepéről kilépek jobbra, hogy ne zavarjak. Ez az a pillanat, amikor teljesen hangtalanul egy biciklis csapódik a hátamba. Nem lassan, annyit tudott korrigálni, hogy nem telibe kap, hanem elviszi a vesém felett a hátam, meg a karom a kormányával. Kileng, megtartja az egyensúlyát és tovább karikázik.
Emlékszem azokra a délutánokra gyerekkoromból, amikor ültem a padlón és Legoztam, vagy rajzoltam, közben a szüleim mindig hallgattak valamit. Anyu sokszor mosott (az automata mosógép előtti korról van szó) felolvasott versekre; Berzsenyi, Faludy-Villon. Apu zenéi már mások voltak, régi bluesok és különleges rock csemegék, no meg a 80-as évek undergroundja. A Popzene című Európa Kiadó album például ugrott egy helyen, kimaradt a taktus. Tegnap mikor álltam a ZP-ben és hallgattam hiányzott az a szakadás, ahogy ugrik a tű, de ezt leszámítva az év koncertjén voltam.
Az elmúlt időszakban nem igen vonatoztam, de most úgy alakult, hogy hosszú évek után újra felültem a Buadpest-Balaton távra egy gyors vonatra. Élménybeszámoló következik.
Egy nagyon nehéz és nagyon hosszú könyvben teszi le Demszky Gábor a pályatörténetét az érdeklődő olvasóknak. A száraz és nehézkes stílus mögött azonban egy nagyon érdekes ember, bátor és önkritikus karrierje tűnik elő.
Apukának lenni nagy öröm, én már régóta vártam arra, hogy elmehessünk Cilivel erre-arra. Most vasárnap például a budai várban jártunk, ahol egyenlőre még nem Görgey szobra, a turul vagy a fiáker lovai kötötték le, amit mi próbáltunk mutatni neki Zsófival, hanem főleg a murva és a macskakövek. Ettől függetlenül nagyon boldog dolog egy csemetével mászkálni, büszkén mutogatni a őt a világnak és neki a világot.