"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Hosszú és csapongó írás következik. Nem egy megszokott, lényegre koncentráló könyv kritika, inkább mesék saját magamról, amolyan Micimackósan.
Ha leegyszerűsítjük a dolgot ez is csak egy El Camino. Adott egy férfiember, aki elindul, hogy a gyaloglás közben megváltsa a saját életét. Mert bármennyire ott a kerettörténet, ami azt mutatja, hogy ez a gyaloglás nem önmagáért való, hanem a barátért, aki haldoklik, ez akkor is egy öncélú, önkúráló séta keresztül a szigetországon. Nagy erénye a könyvnek, hogy ezt a végén maga a főhős is belátja.
Egy nagyon nehéz és nagyon hosszú könyvben teszi le Demszky Gábor a pályatörténetét az érdeklődő olvasóknak. A száraz és nehézkes stílus mögött azonban egy nagyon érdekes ember, bátor és önkritikus karrierje tűnik elő.
„Arról, hogy Vonnegut jó író volt-e vagy sem nem érdemes itten mélázni, főleg egy könyve után, azt is évekkel ezelőtt olvastam, nem tudnám megítélni (és ahogy az önéletrajzíróját próbálom megfejteni én a legjobban sikerült Vonnegutot olvastam), de az az életrajzból kiderült, hogy embernek elég pocsék volt.”
Nekem az Úton kicsit olyan volt, mint a Biblia kamaszkoromban. Egyrészt a szüleim számára egy alapmű volt, főleg Apunak, másrészt a Doors rajongásom idején Jim Morrison révén is állandóan Kerouac könyvébe futottam bele. 33 évesen már kicsit más élmény volt újra olvasni.
It seems we can’t find what you’re looking for. Perhaps searching can help.