Palimadár?

Néha palimadárnak érzem magamat. A munkahelyemen (is) igyekszem az emberekkel kedvesen és főleg higgadtan bánni. Oké, nekem is vannak rossz napjaim, de általában nem szoktam senkivel ordibálni, veszekedni. Ennek az az eredménye, hogy kedvelnek, de pufoghatok magamban, mert mindenkinek mindig a nyakára kell járnom, hogy megcsinálja amit elvárok tőle. Hol megcsinálja, hol rám marad. Ott van például […]

Néha palimadárnak érzem magamat. A munkahelyemen (is) igyekszem az emberekkel kedvesen és főleg higgadtan bánni. Oké, nekem is vannak rossz napjaim, de általában nem szoktam senkivel ordibálni, veszekedni. Ennek az az eredménye, hogy kedvelnek, de pufoghatok magamban, mert mindenkinek mindig a nyakára kell járnom, hogy megcsinálja amit elvárok tőle. Hol megcsinálja, hol rám marad.

Ott van például a titkárnő, akivel jóban vagyunk, de néha érthetetlen nekem. Bejön hozzám, inkább beront, a haja az égnek áll és hisztisen kajabál, hogy én menjek és csináljak meg neki valamit, amit ő nem ért. A dolog általában faék egyszerűségű, pirinyó odafigyeléssel megoldható lenne, de egyszerűbb engem kirángatni az odúmból, a munkámból, a lendületemből. Néha kapok érte csokit.

Jól idomított palimadár vagyok.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.