Spoilerveszély!

Homeland (A belső ellenség)

Az első három évad

A Homelandet a karácsonyi szünetben kezdtük el nézni, míg a megszokott sorozataink, az aktuálisak, épp szünetre mentek. Zsófi a barátnőjétől hallott róla, így adtunk neki egy esélyt, azt amit én a rengeteg torrent és sorozatgyűjtős oldalon már többször megvontam tőle. Ugyanis a bevezető amit írnak róla kb így hangzik: Egy amerikai tengerészgyalogos 8 év rabság után hazatér és megpróbál beilleszkedni a saját életébe, míg a CIA kémnek gondolja. Nem egy nagy ajánló.

A belső ellenség?

Bár a bevezetőben idézett ajánló nem figyelemfelkeltő, de pontos. Persze a legizgalmasabbat, hogy Brody tényleg kém-e nem fedi fel, de ezenkívül le is írta a sorozat egészét. Nos, a sorozatot, az eddig elkészült három évadot szépen le is daráltuk a két ünnep közt, meg a január elejének hosszú és ólmos estéin. Kitűnő választás volt, hisz teljesen gyerekbarát, így mikor Cili az ölünkben kívánt elaludni nyugodtan mehetett a háttérben, míg mondjuk egy Walking Dead vagy Revolution csak akkor kerül képernyőre, mikor a kisasszony már javában alszik a szobájában.

Izgalmas, de túl lassú

A Homeland, amit az RTLII nálunk Belső ellenség néven vetít, piszok lassú sorozat. Az elmúlt három évad valójában egy évadnyi történést nyújt a rétestésztánál is vékonyabbra, ami sokat levon az értékéből. A harmadik évadban megpróbálkoztak azzal, hogy Brody lányának adnak egy saját történetszálat, nem tudom ez az eredeti könyvben létezett-e, de amilyen erőltetett volt a történet olyan gyorsan fújt is ki.

A történet feszességéről így nem beszélhetünk, de az izgalmát, a savát-borsát nem az adta, hogy beszervezte-e az Al-Kaida a tengerészgyalogost (be), hanem hogy miként fér meg a szerelem és a kötelesség a két főszereplőben. Brody és Carrie ugyanis az első találkozástól kezdve érezhetően vonzódnak egymáshoz, nem sok kell hogy a kapcsolatuk ennél jobban elmélyüljön, és hiába az igaz szerelem egy CIA ügynök és egy beépített terrorista románca kevesebb esélyjel kecsegtet, mint egy Montague-Capulet nász.

Míg Brody egy minden értelemben megtört ember, Carrie egy munkamániás és a hazájához feltétel nélkül lojális személy. Karakterének az élete a munkája, mindent alárendel bár időről időre bevallja ezt önmagának és megrémül. Megpróbálna kilépni, más szenvedélyt (is) találni és akkor jön Brody. Pechére a személyes megváltást pont egy terrorista gyanús alakban leli fel. Végig aggódtam kicsit, hogy a forgatókönyvírók megadják a happy-endet, teljesen szétzilálva a sorozatot ezzel. Nem tették meg, jól tették. Mindenesetre azt láttam az IMDB-n, hogy lesz negyedik évad, félek Carrie Mathison karaktere önmagában kevés lesz, Brody nélkül elképzelhetetlen ez a sorozat.

Brody viszont a fogságba esésétől fogva sodródik. Az akaratát, az értékrendjét megtörték, az agyát első ízben a terroristák, másod ízben Carrie és a CIA mossa át, ami ezek után marad belőle, az nem igen ember már. Kettős ügynökként az élete, igazi szopóroller. Megpróbálja a feleségével és gyerekeivel rendbe tenni a kapcsolatát, de a terroristák ebbe belerondítanak. Mikor ezen túllendül és épp nyeregben érezhetné magát Carrie lebuktatja és a kapcsolatuk fellángol, míg a családját gyakorlatilag teljesen elveszti.

Lehetetlen helyzetbe kerül egyszerre kell megfelelnie mindenkinek: Al-Kaida, CIA, család, Carrie. Egyértelmű, hogy belebukik, emberileg gyakorlatilag eltűnik, megsemmisül még a halála előtt.

Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Brody és Carrie

A két főszereplő szerepére nagyon jól megtalálták a tökéletes színészeket. Közös pontként lehetne emlegetni esetükben a Rómeó és Júlia különböző mozi feldolgozásainak szerepeit, hisz Claire Danes az 1996-os verzióban volt Leonardo DiCaprio Júliája, míg Damian Lewis 2013-ban játszotta az öreg Capulettet a legújabb(?) feldolgozásban, szóval nem véletlenül sütöttem már el pár bekezdéssel fentebb a shakespeari összehasonlítást. Azért tegyük hozzá, ennyiben gyakorlatilag ki is fújt minden párhuzam.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hölgyek előre, kezdjünk Claire Danesszel, ezzel könnyen ki is kerültem azt a problematikát, hogy melyik főszereplő jobb. Mindketten meglepődtünk Zsófival, mikor utánakerestem a színésznőnek és kiderült, hogy ő ugyanaz, mint az egykori Júlia. Merthogy a Homelandben az esetek nagy részében egyszerűen ronda. Néha ijesztően ronda. Egzaltált, hisztérikus fejű holdkóros. Teljesen átadta magát a szerepnek, de az biztos, hogy azok a közeliek fájhattak neki, amikor teljesen szétcsúszott arccal bőg. Persze ehhez a szerephez nem kell babaarcú modellnek lenni, Danes meg tök jól eljátssza a becsavarodott ügynököt, a (meló)mániás depresszióst.

A Nicholas Brodyt játszó Lewis a női főszereplővel szemben helyből ismerős volt, rövid idő alatt helyre sikerült tenni. Jonesy ő az Álomcsapdából, meg Soames a Forsyte Saga-ból és még kismillió egyéb filmben ott volt. Karakteres arcú, de ennek ellenére (részemről) valahogy mindig elfelejtett színész. Pedig milyen kitűnő! Az ő szerepe a túlhajszoltságával, a mindenki által kifacsart balfék könnyen sablonos lehetett volna, de remekül megoldotta, ahogy konok elszántsággal masírozik bele a falba. Nekem nagyon tetszett az a mondat, mikor az utolsó évadban előadja egy másik katonatársának mikor elkapják őket az arabok, hogy készüljön fel rá szar lesz és pár nap után mindenképp megtörik.

Ez a mindenképpen megtörik az a pont, ahol a sorozatok valószínűleg nagyon eltérnek az élettől. Nehéz olyan akció/krimi sorozatot mondani, ahol valakit legalább egyszer nem igyekeznek jól megkínozni (az mindegy, hogy a gonoszok vagy a jók), csak hogy megtudjanak valami életbevágót. Nem kevés olyan eset van, legutóbb talán a Walking Dead harmadik évadában találkoztam vele, hogy egymásnak fontos szereplőket használnak fel egymás megtörésére. Nos, ez a kínzással megtörés nekem hülyeségnek tűnik a megkínzott esetében. Ha elárulja egyszer, akkor mi a szarért kell hagyni magát napokig verni, csonkítani, satöbbi, nem jobb letudni a dolgot enélkül? A vége úgyis ugyanaz. Ha meg már napokig szenved, akkor mi a bús faszért teszi tönkre az egészet azzal, hogy mégis bevallja? A legostobább a kétszereplős felállás, mikor az egyik kitart majd a párja mindent bevall csak hogy megmentse. Hát minek szenvedett akkor a másik állhatatosan?

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A slepp

Mindenképpen a két színész tette élvezhetővé a sorozatot. A többiekről csak pár szóban szeretnék megemlékezni. A Brody családját alakító három színész a tipikus futottak még kategória. A fiát alakító Jackson Pace korából adódóan meglepően nagyot nőtt két évad közt, nagyobbat, mint a sorozatban eltelt idő indokolta volna, erről persze nem tehetett, de azért vicces váltás volt, főleg úgy, hogy mi zsinórban néztük a három évadot. A lányát, Dana-t bizonyos Morgan Saylor játszotta, neki ahogy írtam megpróbáltak a harmadik évadban egy plusz szálat adni, ami hipergyorsan fulladt be és érdektelenedett el. Lehet, hogy ennyire ingatag tinédzsert kellett játszania, de a duzzogva nézésen kívül semmi többet nem tudott felmutatni. Nála már csak az anyát játszó Morena Baccarin volt érdektelenebb, a színésznőt a V, mint veszélyes – fantáziadús nevű – ufós sorozatban ismertem meg, ami jó volt, bár Morena már akkor is elég gyengén hegedült karöltve a másik főszereplővel, a manapság Revolutionben játszó Elizabet Mitchellel (hívhatnánk az utóbbit az egyarcúnak is). A Homelandben pedig jó szerepet kapott, egy kitűnő színész esélyt kaphatott volna arra, hogy legalább harmadik, de inkább a főszereplőkkel egyenrangú karaktert építsen. Morena ezt elszalasztotta, és ha én sorozat producer lennék csak ez alapján a két sorozat alapján kigolyóznám a szakmából örökre, bár ahogy a bloghoz keresgettem a képeket lett egy tippem, hogy miért válogatják újra és újra be: a fotói alapján a szereposztó dívány otthonos hely lehet neki. Oké, ez gonosz volt, de keressetek rá magatok.

Carrie oldaláról sokkal érdekesebb figurák kerülnek a sorozatba. Helyből ott van a főnöke, Saul Berenson (Mandy Patinkin), aki hozza azt a harmadik helyet, amit a Jessica Brody-t alakító Morena elbliccelt. Saul karakterének még az se ártott sokat, mikor az első évadban a készítők megpróbálták rá terelni a gyanút Brodyról, pedig ez ritka sablonos volt. Szürke eminenciásként ügyesen behálózta a teljes sorozatot ebben a három évadban és pont annyira elképzelhetetlen nélküle a folytatás, mint Brody nélkül.

Tudom, hogy nagyon mellékszereplők, de nekem nagy kedvenceim voltak Virgil és Max (főleg az utóbbi), az őket játszó színészek neve is álljon itt: David Marciano és Mauri Sterling.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 Végefőcím

A negyedik évad több szempontból érthetetlen számomra. A Homeland története már így is túlzottan szét volt aprózva, még ha a sorozat műfajába bele is fér a nyújtás, az eddigi sztori egy-másfél évadnyi volt igazából. Azt nem mondom, hogy Tarr Béla megnyalta volna a szája szélét a láttán, mert őhozzá képest ez egy videoklip, de nyugodtan vághattak volna belőle. Akár egy évadosra is.

Másrészről Brody halálával és Saul nyugdíjazásával (ez persze kevésbé végleges, bár feltámadást is láttunk már a tévében) a Homeland egyszereplőssé szűkült. Carrie karaktere lehet még érdekes történet központja, de azt hiszem az eredeti hangulat Brodyval szál a sírba.

És ha már végefőcím, álljon itt Zsófi külön kérésére egy általam is osztott vélemény. a Homeland elvitte a legrosszabb főcímért járó citrom díjat. Hosszú, unalmas, érdektelen, amit követett egy hasonlóan hosszú visszatekintő blokk is minden egyes rész elején.
Írhatnék még arról, hogy milyen érdekesen alakul az utolsó évadban Carrie terhessége, ami időtartamában egy elefántéval kéne hogy vetekedjen, bár lehet csak a felirat fordítás volt pontatlan, de egy kérdéssel zárnám csak, hátha valamelyik rajongó válaszol nekem a hozzászólások közt:

Ha te ezt a sorozatod adásról-adásra nézted, hogy az isten haragjában nem hagytad ott az első évad után, hogy lehetett ezt három évig követni?

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] kell tenni, hogy ennek a sorozatnak legalább lehetne oka, koncepcionálisan is, a lassúságra. A Homeland után néztem, egyszerűen nem is jöhetett volna ki jobban az összehasonlításhoz, pedig teljesen […]

2014-01-31 16:46:03

[…] a KGB ügynökök gyereke egy egyházi közösséghez csatlakozással száll szembe a szüleivel. A Homeland után nagyon aggódtam, hogy milyen lesz a gyerekszínészes szál, ott sikerült jól elbaszni, de […]

2014-06-26 04:45:45

Nem bírtam végignézni a második évadot... az első még csak-csak elment

2015-03-17 16:03:28