The Americans

Spoilerveszély!

The Americans – 1. évad

“Sehol egy drón, egy számítógép. Rádiók vannak, basszus. Meg nagy lyukkártyák. Parókák, hülye szemüvegek. Viszont úgy tűnik a technikát szexszel pótolják. igazából senkinek nem okoz gondot valami információért egy kis orális szex, vagy éppen egy ál-házasságig fajuló viszony.”

Ahogy olvasgatom a sorozatokról írt kritikáimat azt vettem észre, hogy a legnagyobb kifogásom általában a lassúság. Valószínűleg ez egy olyan hiba lehet, ami a műfajból adódik és csak az igazi krém tudja elkerülni. A sorozatokban egyre inkább megjelennek a korábban csak mozifilmeket rendezők, a színészek és képzelem azt az örömöt, azt az izgalmat mikor megkapják a lehetőséget, hogy most – kvázi – az idő nem számít.

Egyébként ez a trend megfigyelhető a moziban is, gyerekkoromban a mozifilm maximum másfél órás volt, ebben a másfél órában egy témát kibontottak, befejeztek. Ma mi van? Egy filmet 2-3, néha több órásra vágnak, és ez egy történetet kettészedik, hogy két karácsonyra elég legyen. Tehát amit a 80-as években pengén meg tudtak oldani 90 percben, itt 2×120-ban mondják el. Ez meg a bosszantón kívül egyszerűen felesleges is. Jobb a mozi nem lett tőle, csak manírosabb, szenvelgőbb, lassabb. Mondok egy példát, a Kill Bill sztoriját nyugodtan el lehetett volna egy darab 2 órás filmben mesélni. Mindegy, vissza a sorozatokhoz…

Szóval ott van az a rengeteg idő, 13×50 perc, vagy 26×50 perc és a rendezők és forgatókönyvírók elkezdenek elveszni a lényegtelen részletekben. Régen rábíztak egy félmondatra olyan dolgokat, amiket ma 5-10 perces jelenetekben magyaráznak el. Ha én készíteném a sorozatokat, akkor inkább a sitcomok 25-30 perces műsoridejére igyekezném ráhúzni a történetet. Gyors, izgalmas, pörgős sorozatot készítenék.

Dehát erről nem döntök ugye.

The Americans

Azért ebből a felvezetőből már kiderülhetett, hogy megint arról akarok írni, hogy láttam egy lassú sorozatot. Nem unalmas még? (Aki unja nyomjon egy likeot, muhahaha!) Mert az Americans lassú, a 13 rész alatt láttunk egy olyan felvezető történetet, ami mondjuk egy film első 20 perce lehetne. Valószínűleg azért is alakulhatott így, mert a pilot után helyből berendeltek még egy évadot, így nem is volt meg a késztetés, hogy feszesre készítsék. Viszont ez a petyhüdtség olyan alacsony nézőszámmal párosult, hogy a következő hetekben induló második évadnak nagyot kell virítania, hogy tovább élhessen a sorozat.

Keri Russell, mint Elizabeth Jennings (fotó: Craig Blankenhorn/FX)

Keri Russell, mint Elizabeth Jennings (fotó: Craig Blankenhorn/FX)

Azért annyit hozzá kell tenni, hogy ennek a sorozatnak legalább lehetne oka, koncepcionálisan is, a lassúságra. A Homeland után néztem, egyszerűen nem is jöhetett volna ki jobban az összehasonlításhoz, pedig teljesen tudatlan volt. A kettő sorozat olyan sok szálon közös, hogy a napokban késztetésem volt egy blogposztban értékelni a kettőt, de végül letettem róla. Szóval a Homeland ugye a jelenkor, a ma, 2010 után vagyunk, egy irakban elfogott tengerészgyalogos arab ügynökként tér vissza az USAba, hogy belülről bomlasszon. Magyarul azt a címet is kapta: belső ellenség. Az Americans meg…

mások hogy oldják meg ezt a névelős problémát Az The Americans vagy Az Americans?

…szóval az Americans esetében 80-as évek, két beépült orosz ügynök sztorija, akik belülről igyekeznek bomlasztani. Mi a lényeges különbség? A nézőpont. A Homelandben az amerikaiak, a CIA a főszereplő, még Brody is hozzájuk igazol vissza. Itt viszont a főszereplők, akiknek drukkolsz, az oroszok, a kémek.

Közös nevező még, hogy a kém sztori igazából egy sokkal súlyosabb érzelmi szálat fed el. Mindkét sorozat meghatározó eleme volt a két főhős közti szeret-nem szeret viszony. Carrie és Brody viszonya itt egy érdekházasság keretei közt mozog. És éppen ez az összekényszerített házasság, az érdekből, a rejtőzködés-beilleszkedés miatt vállalt gyerekek teszik piszok érdekessé a sorozatot. Vagy nem is a sorozatot, inkább azt az alapszituációt, ami folyamatosan piszkálja az agyadat: hogy lehet így élni?

Matthew Rhys mint Philip Jennings (fotó: Craig Blankenhorn/FX)

Matthew Rhys mint Philip Jennings (fotó: Craig Blankenhorn/FX)

Történetében az Americans egy hármas alá. Igazából kettest érdemelne, ezt a plusz osztályzatot azért kapja, mert folyamatosan beleveri az orrodat az analóg kor mára szinte teljesen elfelejtett mindennapjaiba. Hogy nincs mobiltelefon, internet. Ennek a sorozatnak a legizgalmasabb perceit az szerezte, valahogy értesíteni kell az akcióban levő ügynököket arról, hogy törölve van minden: álljanak le. Ezt egy Jack Bauer, egy Carrie Mathison vagy egy újkori James Bond mobilon intézné. Helyből, egy pillanat alatt. Itt meg egy fél epizód szól róla szinte.

Sehol egy drón, egy számítógép. Rádiók vannak, basszus. Nagy lyukkártyák. Parókák, hülye szemüvegek. Viszont úgy tűnik a technikát szexszel pótolják. Igazából senkinek nem okoz gondot valami információért egy kis orális szex, vagy éppen egy ál-házasságig fajuló viszony.

Ebbe a hippi korszakot idéző szexuális szabadosságba van belefonva a két házasság története. Az egyik, a hangsúlyosabb, a főszereplők Moszkva által összeboronált kapcsolata. Két gyerekkel, csak a munka miatt, ami epizódról epizódra váltakozva más-más félnek jelent többet, mint munka. A 13 rész alatt volt kb. 10 perc mikor egyszerre szerették egymást. (No meg az utolsó kettő pillanat még.) Sokkal kevésbé hektikus, inkább egyenletesen romló tendenciájú, a szomszédban lakó harmadik főszereplő, az FBI ügynök házassága. Itt nincs is remény, a szereplő menthetetlenül belegabalyodott egy KGB-s kettős ügynökbe. Megint a SZU áll nyerésre.

Noah Emmerich, az FBI ügynök Stan Beeman szerepében

Noah Emmerich, az FBI ügynök Stan Beeman szerepében (fotó: Internet)

A szereplők helyett

Szokásomtól eltérően nem mennék bele mély kivesézésbe. A színészekkel szerintem itt semmi hiba nincsen. Mindenki tökéletesen játszik, kifejezetten szimpatikusak, a sorozat gyengesége nem miattuk van. Viszont az egészről sokkal érdekesebben és többet lehet majd írni a második évad végén. Akkor már nagyjából tudni is fogjuk, hogy akkor ez most ennyi volt, vagy próbálkoznak még tovább vele. Szóval ezzel a témával június táján újra foglalkozom majd. Ha nem akarsz lemaradni róla, itt  van egy értesítőre feliratkozási opció, használjad bátran, nem bánod meg.

Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Címkék: , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] Az előző évadról írt kritikámat úgy fejeztem be, hogy a második évad végére derül majd ki, hogy igazából milyen sorozat is az Americans. Legyek tömör? […]

2014-06-23 20:10:18