Vikings II. évad

Az első évadról írt blogom az egyik legpozitívabb sorozat kritika, ami ezen a blogon megjelent, a második évad megérdemelten kap majd hasonló méltatást az alábbi bekezdésekben.

Többen írták már, amit most én is, az elmúlt évad legjobb sorozata volt a Vikings. Új, meglepő, és jó értelemben véve más, mint a kereskedelmi tévék által berendelt nagyszabású projektek. Engem a történelmi regények hangulatának tévére átültetésével már megvettek,de hogy ezt sikerült ilyen színvonalasan és érdekesen kivitelezni, az vívta ki az őszinte lelkesedésemet. – Olvasd el a Vikings első évadáról írt blogot is!

Már az első részről is azt írtam, hogy mennyire szimpatikus, ahogy a történelmet igyekeznek tévésorozattá írni. A Lothbrok-saga azért is volt jó választás, mert amellett, hogy több oldalról dokumentált történet mégis elég sok benne a lyuk, ahhoz, hogy a sorozat írók kitölthessék a múlt megsértése nélkül.

A második tíz rész kicsit változtatott az első évadban megszokott megyünk, ütünk, nyerünk hármas alapkoncepción, ami egyébként jót is tett a sorozatnak. Megjelent a cselszövés, a hatalmi játék miközben megmaradt vad és kegyetlen viking öldöklés is. Ragnar karakterének amúgy is erőssége volt, hogy képes előre gondolkozni és ebben az évadban ez még inkább előtérbe kerül, míg a harcos énje kicsit vissza szorul.

A második évad

Rengeteg kisebb szálból fonódik össze a második évad, a végén nagyon szépen a helyére is kerül minden. Tiszteletreméltó a Vikings készítőitől, hogy bár az évadok összefüggnek, de mindegyik önálló blokként is megállja a helyét. Ha itt most abbahagynák nem a történet elvarratlan szálai miatt fájlalnám.

Aslaug hercegnő (Alyssa Sutherland), Ragnar Lothbrok (Travis Fimmel) és Lagertha (Katheryn Winnick)

Az egyik legjobban sikerült történeszál szerintem Ragnar és nejeinek a viszonyát mutatja be. Meglepően jól összecsiszolódott Aslaug (Alyssa Sutherland) és Lagertha (Kathryn Winnickről már volt szó az első évad kapcsán) no meg a főszereplő, Travis Fimmel. Travis remekül játssza a férjet, aki be van szarva a helyzettől, de alapvetően élvezi a két nő közti csatákat. Az első évadban kicsit erőtlen(ebb) főszereplő egyébként nagyon jól beletalált a szerepébe a második évadra, és ez úgy általánosságban igaz a szereplők javára. A nők közt a Siggyt alakító Jessalyn Gilsig még mindig a legjobb, az új női karakter, Bjorn kedvese (Porrun, Gaia Weiss) nem volt kiemelkedően emlékezetes, eddig.

Ecbert (Egbert?) király (Linus Roache)

A régi szereplők mellett, szimpatikus újonc a Wessexben uralkodó Egbert király (Linus Roache). Az ő kettősük Athelstannal (George Blagden), ahogy a római provincia emléket igyekeznek felhasználni a viking invázió ellen nagyon ügyes húzás, de hát a History készíti a sorozatot, ne lepődjünk meg. Ha már itt tartunk, ez a sorozat remek időtöltés, jó esti szórakozás és önmagában is sokat megmutat a dán hajósokról. Persze igazi oktatóanyagnak azért nem nevezhető, viszont remek a figyelem és az érdeklődés felkeltésére, a tizen-, és huszonéves rajongók talán beütik a keresőbe, hogy Ragnar Lothbrok (ennek a blognak a statisztikái alapján egyre többen) és innentől megvan az esély, hogy tovább informálódjanak, ne adj isten egy könyvet is elolvassanak a vikingekről, Anglia, Dánia, Norvégia kialakulásáról. Igen, ez a sorozat kihasználja az aktuális divatot, hogy felkeltse a figyelmet egy nem annyira trendi, de mindenkinek fontos tudomány irányába.

Oké, vissza a sorozathoz. Van egy szereplő, akivel nem vagyok kibékülve, Bjorn az előző évadhoz képest nagyot nőtt, és a felnőtt Bjorn új színészt kapott, a sajnos ritka buta arcú Alexander Ludwig formálja meg. A karakteren nem segít a legsötétebb futball huligánokat jellemző frizura sem, de ami a legnagyobb probléma, hogy Sanyink a színészi játékával sem tud kitűnni. Pedig Bjorn Lothbrok figurája sokkal érdekesebb és erősebb kéne hogy legyen a szerepe szerint. A fentebb már említett Porrunnal kialakuló szerelmi viszony – számomra leagalábbis – teljesen érdektelen részekkel, a sorozat legunalmasabb perceivel szolgált. Azt gondolom, hogy ez nem az írók hibája, hisz megannyi szenvedélyes és különböző párkapcsolat van a sorozatban, mindegyik remekül, vagy legalábbis normálisan megírva (és eljátszva). Jelen állás szerint ezt a két ifjú titán cseszte el.

Bjorn Lothbrok (Alexander Ludwig) és Porunn (Gaia Weiss)

A Horik-féle összeesküvés szépen végig volt vezetve a 10 epizód folyamán és bár többször volt jelzés arról, hogy Ragnar nem vak a problémákkal szemben, de hogy végig kézben tartja az irányítást az az utolsó rész(ek)ig homályban maradt. Jarl Borg, Horik király és Ragnar hatalomért vetélkedő hármasa rengeteg látványos vérontás bemutatására ad módot a készítőknek. A véres sas ebből a szempontból talán a legdurvább volt, azt gondoltam, hogy ez valami túlzás, de éppen most olvasom a Felesküdöttek-sagat és abban is pont így írják le ezt a kivégzési módot, talán durvább lehetett, mint a karóba húzás.

A Vikings – legalábbis nálam – az elmúlt szezonban holtversenyben van a The Walking Deaddel a legjobb sorozat versenyében. Nem tudom hány évad várható még, hisz megjelent az a merciai uralkodó, aki majd kigyóverembe veti Ragnart, de remélem még jó sokszor tíz epizódot élvezhetek addig végig.