Országgyűlési választás 2014
Egy nappal a választás után.
Azzal foglalkoztak, hogy matekban meglegyen a választás, de azt nem tették rendbe, ami miatt elküldték őket. Piszok nagy hiba volt, mert tegnap kiderült, hogy az emberek még adósnak tartják őket a múltjukkal való szembenézéssel.
Ez a bejegyzés március 24.-én lett létrehozva a blog szerkesztő felületén, Homályzóna címmel. Leírtam az első mondatot (tizenhárom nappal az országgyűlési választások előtt), majd elakadtam vele. Nem tudtam mit írjak pontosan, vagy hogy lenne egyáltalán értelme még írni a választásokról.
Még itt az elején kell leírni, hogy én általában rendelkezem egy belső iránytűvel a magyar politikáról, ami néha ugyan megcsal, de nagyjából-egészében nem hagy cserben. Nos, januárban már kicsit kezdtem elbizonytalanodni, de február elejére már teljesen a sötétben tapogatóztam: ez látszik is a politikai témájú blogjaim hiányából. Hülye egy érzés volt, de végre újra van viszonyítási pontom tegnap este óta és ez jó.
A felelősök hiánya
A 2014-es országgyűlési választások eredménye koprodukciós munka volt. A Fidesz önmagában nem lett volna képes megnyerni ezt a választást, a kétharmad (közeli állapot?) elérése a nonszensz kategória. A Fidesz, mint minden eddigi nyertes választásnál a legtöbbet az MSZP-nek köszönheti, és így volt ez idén is. Nem akarom kisebbíteni a Fidesz érdemét, az elmúlt négy évben – ahogy tegnap kiderült: tökéletesen – sikerült felkészülnie a választásokra. A választókerületek átrajzolása, a minimális, de esszenciális külföldi támogatás, a kampány szabotálása… nem sorolom, elmondták már ezren, jobban. És persze a rezsicsökkentés, állati ügyesek voltak. Ez azonban mind kevés lett volna, ha nem marad otthon annyi ember. A Fidesz verhető volt, és tudták ezt az ellenzéki pártok is, de elcseszték.
Nem tudom miben reménykedtek, mikor mindenki egytől-egyig elmondta nekik, hogy ezekre az emberekre, így nem szívesen szavaznak. Nem hittek senkinek, mentek fejjel a falnak. Sikerült Mesterházynak addig sakkoznia, míg kinyírta az egyetlen olyan miniszterelnök-jelöltet, akit a legtöbben elfogadtak, de még a húzódozók is kis fogcsikorgatással beálltak volna mögé: Bajnai Gordont. Mesterházy persze addig ment el, amíg hagyták neki. Bajnai hibája az, hogy nem bízott magában, ő nem egy karizmatikus vezér típus és ezzel túlságosan is tisztában van, de senki nem egy új Gyurcsányt keresett.
Az ellenzék másik ordas nagy tévedése az volt, hogy nem vonták le a következtetéseket 2010-ből. Azt inkább elfelejtették, hisz kínos volt, amire készültek azok olyan problémák voltak, amik 2010 és 14 közt jöttek velük szembe. Azzal foglalkoztak, hogy matekban meglegyen a választás, de azt nem tették rendbe, ami miatt elküldték őket. Piszok nagy hiba volt, mert tegnap kiderült, hogy az emberek még adósnak tartják őket a múltjukkal való szembenézéssel. Nem hiszem, hogy ez valaha megtörténik, ezek nem azok a srácok.
Durca
Tegnap éjjel kiálltak és tisztességgel elmondták, hogy ezt elcseszték, de én három embertől ott még két dolgot vártam volna. Mesterházy Attilának, Bajnai Gordonnak és Gyurcsány Ferencnek gratulálnia kellett volna a Fidesz választási győzelméhez. Azzal indokolták a hangsúlyozott durcát, hogy a Fidesznek lejtett a pálya. Jaj! Ezt tudtátok mindhárman mikor belekezdtetek a kampányba. Elmondtátok ezerszer, de ezt legitimáltátok az indulással, szóval az úriemberek ilyenkor elismerik a vereséget, gratulálnak az ellenfélnek majd levonják a személyi konzekvenciákat. És itt elértünk a második ponthoz.
A három vezetőnek ott be kellett volna jelentenie a lemondását, a posztjáról és a mandátumáról is. Ezt ugyanis ők szúrták el és egyszerűen nevetséges, hogy ennek ellenére 4 évig ott fognak ülni a parlamentben. És azzal, hogy azt mondták most át kell gondolni a teendőket és végignézni mi a hiba csak azt érték el, hogy folytatták ugyanazt a maszatolását a felelősségnek amiért elbukták a választást. Nem hajlandóak vállalni a cselekedeteikért a felelősséget. Ezek az emberek nem vették észre, hogy ők már sosem lesznek senkik. Kétszer mondták el nekik és nem értik.
Tavaly év vége táján egy telefonbeszélgetésben azt mondtam, hogy szerintem az a helyzet állt elő, amikor mindenki azzal teszi a legjobbat, ha azt a pártot támogatja, aki szimpatikus neki. Ha nem matekozunk, nem hallgatunk a stratégákra. Aztán jött az a homályzóna, amit a bevezetőben írtam és jómagam sem tudtam mit tegyek. Egyben voltam biztos: szavazni kell. Aztán kiderült, hogy a Magyar Liberális Párt, aminek tavaly tagja lettem, része lesz az ellenzéki pártok szövetségének. Megörültem: van kire szavaznom. De amikor tegnap ballagtunk hárman Zsófival és Cilivel a szavazó helység felé egyre bizonytalanabb voltam. A lstás szavazatommal a Liberálisokat és szövetségeseit támogatom, az fix, de a körzetünkben egy szocialista képviselőre kellett szavaznom és ehhez nagyon nem volt kedvem. Végül fogcsikorgatva, de behúztam az X-et a szocialista jelölt neve mellé, életemben először, egyben utoljára. Már akkor megbántam. Megremegett a kezem, hogy érvénytelenné teszem alapot, de végül megembereltem magam, legyen. Bánom. Szembeköptem magam a semmiért. Baromság volt.
Örülök, hogy legalább egy ember bekerült a parlamentbe, aki engem is képvisel. És örülök, hogy bekerült az LMP, bár nagyon utálom őket, de legalább sokszínű parlamentünk van, sok párttal.
Remélem ezt a sokszínűséget ki tudják majd használni.
Remélem hajlandóak lesznek kicsit kizökkenni az elmúlt négy év passzivitásából, együtt dolgozni.
Remélem, bár bízni nem igen merek benne.
Ahogy már évekkel ezelőtt megírtam, szerintem az Orbán-kormányt nem szabad választásokon fogják leváltani, és hogy utána ki jön ki győztesen a zűrzavarból nagy kérdés. És kicsit aggasztó is.
Egy kérdés motoszkál még bennem, vajon a Kormányváltók, vagy hogy hívták őket a végére, elhitték azt, hogy az emberek féltek elmondani a véleményüket a közvélemény kutatóknak?
Marcell Mártonffy ajánlja ezt a bejegyzést.
Kinga Bentzik ajánlja ezt a bejegyzést.
Keresztény Béla ajánlja ezt a bejegyzést.
Egy ember
Van egy mondat az írásban, amit nagyon aggályosnak tartok. Kétszer rontotta el Orbán Viktor is.(2002-ben és 2006-ban ) mégis újra indult a merész Vikike. Ő neki szabad volt harmadjára is megméretni magát ?
2014-04-28 12:43:12
Őri András
Nem gondolom, hogy az óvódás szintű: "de ő is azt csinálta, akkor nekem miért nem szabad" mentalitás járható út, netán felmentés kéne legyen.
2014-04-28 13:29:43
Európai parlamenti választások 2014 | We Are Creative Slaves
[…] legalább olyan fontos választás, mint az áprilisi volt, sőt legalább annyira húsba vágó döntés, mint az őszi helyhatósági szavazás lesz. Sőt, […]
2014-05-02 20:10:52
kovácspisti
Szívbemarkoló, már-már könnyfakasztó ez az önmarcangolás a szocikra adott szavazat kapcsán, de sajnos csak eső után köpönyeg. Ezek szerint az a bizonyos „homályzóna” nálad pontosan a szavazófülkéig terjedt és a régen várt megvilágosodás pont azon túl és pont akkor jött el, amikor már pont késő volt. Tragikus fintora ez a sorsnak! :) Bizony 2002-ben és 2006-ban is az ilyen „fogcsikorgatva” leadott szavazatok (is) kellettek az „eeemútnyócév” ámokfutásához. Azért faja lehet belegondolni, hogy ha rajtad múlt volna, akkor most megint ugyanezek kormányoznának (helyesen fogalmazva: az ő kezükben lenne a hatalom). Nade spongya rá, most már úgysincs mit tenni, nemigaz? Egyébként a zorbánnak is éppen kétszer mondták el, hogy "ő már sosem lesz senki", ezek után már a második teljhatalmú kormány miniszterelnökeként lophatja kisgömböcre magát. A felvetésed tehát tökéletes, csak épp meg kell fordítani, mert pont az ellenkezője igaz. :) Hiszen egy választási vereség üzenete az ún. rendszerváltás óta eltelt negyed évszázad alapján nálunk sokkal inkább az, hogy "ez az fiú, na add fel, még simán lehet belőled a basszájba!" Mindemellett egy gyurcsány-bajnai-mesterházi triótól azt várni, hogy bármilyen szinten is „vállalják a felelősséget a cselekedeteikért” azért meglehetős naivitásra vall szerintem (de azért aranyos :)). Viszont kicsit eltávolodva a fenti konkrétumoktól is bátran kijelenthető, hogy a politika és politikusnak lenni pont nem erről, hanem éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Egy politikus esetében - sok egyéb mellett - a köpönyegforgatás, a folyamatos hazudozás, a vastag bőr és a nyilvános önkritika teljes hiánya a "munkakör" természetéből fakadó ugyanolyan alapkövetelmény, mint pl a pékeknél a korán kelés. Erre persze időről-időre, nagy szemeket meresztve rá lehet csodálkozni és lehet miatta szomorkodni, de attól még sajna így van. A libsik kapcsán pedig hadd meséljem el, hogy számomra a „kormányváltó” (hö-hö) ellenzék által „kampány” címen előadott tragikomédiának a talán legmulatságosabb jelenete volt, amikor a „nagy összeborulás” eredményeképpen Fodor Gábor, mint egy nem létező támogatottságú, nem létező tagsággal, nem létező szervezettel, nem létező szimpatizánsokkal, nem létező mondanivalóval rendelkező brendnyú választási kamupárt „vezetője” egyszer csak a közös lista 4. (vagy 3.?) helyén landolt, amivel már a választások előtt bebiztosította a parlamenti tagságát és ami a lényeg: a megélhetését öööizé miket beszélek: a liberális eszme képviseletét az országgyűlésben! :) Hála Istennek, mert azért valljuk be, hogy enélkül bizony óriási szarban lett volna az ország a következő 4 évben! :)) Ezek és egy ilyen írás után pedig mi mást is lehetne kívánni nagy tisztelettel: képviseljen téged a fodorgábor!
2014-05-08 16:29:34
Politikai divatok - 2018
[…] Országgyűlési választás 2014 – Egy nappal a választás után. Országgyűlési választás 2014 […]
2018-04-07 15:00:38
Írj hozzászólást!