Európai parlamenti választások 2014

Tíz év után, szabadon

Bár sokan úgy gondolják, hogy idén már döntöttünk minden számunkra lényeges dologról, április 6.-án, de ez nem így van. Eldöntöttük mi, Magyarország állampolgárai, hogy milyen négy évet kívánunk magunknak, most májusban viszont mi, Európa polgárai fogunk dönteni a következő 5 évünkről.

Jó dolog, hogy már 13 éve írom a blogomat, könnyebb felidézni, hogy akár 10 éve mit gondoltam, mik történtek. Például elő tudok venni egy pár fotót is, amiket az EU csatlakozás másnapján készítettünk Budapesten (ja, ez az itt fenn). Az egész város ünnepelt. Az egész ország.

Azt gondolná az ember, hogy tíz év, főleg egy ország, egy nemzet életében nem nagy idő. Baromság. Tíz év alatt egészen megváltozott a dolgok állása, kíváncsi vagyok újabb tíz év múlva hol fogunk tartani.

Bár sokan úgy gondolják, hogy idén már döntöttünk minden számunkra lényeges dologról, április 6.-án, de ez nem így van. Eldöntöttük mi, Magyarország állampolgárai, hogy milyen négy évet kívánunk magunknak, most májusban viszont mi, Európa polgárai fogunk dönteni a következő 5 évünkről.

Ez legalább olyan fontos választás, mint az áprilisi volt, sőt legalább annyira húsba vágó döntés, mint az őszi helyhatósági szavazás lesz. Sőt, ha mélyen magunkba tekintünk ennél fontosabb jelen pillanatban nincs, mert az elmúlt 10 évben hiába volt ambivalens a viszonyunk az Unióval, ha nem lennénk az EU tagjai akkor sokkal kevesebbek lennénk. Az országunk fejlesztéseinek nagy része ugyanis nem a mi adóforintjainkból történik, hanem főleg a németekből, meg a franciákéból meg a többi nyugati országéból. Szóval májusban arról fogunk szavazni, hogy elfogadjuk-e a nyugati országok támogatását, hogy építenek-e nekünk még autópályát, szennyvíz tisztítót vagy stadiont, mert az is EU pénzből készül.

Másrészről az Unió tagjának lenni ránk kényszerít egy normát is. Pontosabban az igazodást az Ő normáikhoz. De sokan vagyunk ebben az országban, akik legalább annyira Európainak érezzük magunkat, mint Magyarnak. Nekünk jó érzés, hogy ezek a normák vezetik végső soron az országot, mert ha még akarunk stadionokat, akkor azért tenni is kell.

Viszont egy tízévesnek nem baj, ha elmondjuk, hogy mire figyeljen. Kicsi még, nem tudja. Szóval, jó ha pontosan tudod, hogy kire szavazol az EU választásokon, mert hiába mondja minden politikus, attól az még nem igaz, hogy ez most a magyar politikai pártokról szól, ez a választás nem véletlenül választásként van aposztrofálva és nem népszavazásként, nem az.

Májusban ne arról szavazz, hogy szereted-e Orbánt, ne azt mutasd meg, hogy Bajnai vagy Gyurcsány vagy Mesterházy, ne! Azon töprengj el, hogy az európai parlamentben melyik frakció szimpatikus neked, és itthon ki fog velük dolgozni. Mert odakinn nem Fidesz meg MSZP van. Nem.

Én például nem tudom még, hogy kire fogok szavazni, mert a jelenlegi paletta vagy a baloldalt, vagy a jobboldalt vagy a zöldeket fogja erősíteni. És ha ezekből kell választanom, akkor még az is előfordulhat, hogy a legkisebb rossznak a zöldek fognak bizonyulni, azaz az LMP. És akkor most ezzel a mondatommal azt hiszem jól példáztam, hogy mennyire más is a helyi és a kontinentális politika.

Én, az LMP-re.

Dehát ha nincs más?

Exszadeszosként az elempére szavazni? Szerintem ez egyedül csak számodra lenne fura... :) Egyébként örömmel tapasztalom, hogy a legutóbbi uniós tárgyú posztod óta ugyan kétes sikerrel, de szemmel láthatóan próbáltál utánanézni a témának. Nagyon helyes törekvés, a tájékozottság fontos dolog, különösen ha az ember immár bő évtizede érez valamiért ellenálhatatlan késztetést arra, hogy magvas gondolatait megossza a közzel. Fentiek mellett azért engedd meg, hogy a legnyilvánvalóbb ténybeli tévedéseket és a láthatóan kissé félreértelmezett alapfogalmakat megpróbáljam tisztába tenni. Szóval az stimmel, hogy autópálya, meg szennyvíztisztító, de a stadionnal - bármennyire is divatos manapság "stadionozni" - itt alaposan mellényúltál. Azokban ugyanis egyetlen eurocentnyi uniós pénz sincsen, nem is lehet, hiszen az uniós terminológia (meg a józan paraszti ész) szerint se fejlesztési, se felzárkóztatási célokat nem szolgálnak (szemben pl az előző kettővel). A stadionokat a hazai költségvetés és részben a magántőke finanszírozza (ahogy Safranek mondaná: mint az köztudott:)) A másik problémás terület a hazai és az uniós választások jelentőségének összehasonlítása. A legtöbb mai demokráciában ugyanis az állam legfontosabb szerve a nép által delegált (megválasztott) küldöttekből (képviselőkből) álló parlament, ami a jogalkotás csúcsszerve. Nálunk gyakorlatilag minden hatalom, tisztség, jogosultság, stb, erre a szervre vezethető vissza (pl a választásokon győztes, azaz a parlamentben a legtöbb mandátumot szerző párt miniszterelnök jelöltjét kéri fel a köztársasági elnök (akit szintén a parlament választ meg) kormányalakításra). Namost az uniós parlament (Európai Parlament) ezzel szemben egy gyakorlatilag formális, semmilyen lényegi hatalommal nem rendelkező szervezet. Az Unió tényleges döntéshozó, végrehajtó és ellenőrző csúcsszerve ugyanis a Bizottság. Bizony-bizony Ödönke, az unióban nem érvényesül a monteszkiői hatalommegosztás elve (ez az egyik oka, amiért összehasonlíthatatlan egy nemzetállam államszervezetével, hiszen abban a hatalommegosztás a legalapvetőbb feltétele a demokratikus működésnek). És akkor itt világítanék rá a posztban szereplő talán legdurvább tévedésre: a tagállamok szempontjából gyakorlatilag tökmindegy, hogy milyen összetételű az EP, hiszen az őket érintő lényegi döntések nem ott születnek. Egy EP kampányban a pártok és főképp a jelöltek nyilván ennek az ellenkezőjét próbálják elhitetni a nép egyszerű fiával, dehát egy választási kampány már csak ilyen (és akkor a számukra jelentős motivációt jelentő havi átlag másfél misis képviselői fizurol és az 5 évig járó teljes költségtérítésről még nem is beszéltünk...). Emellett a fenti "bonyolult" összefügésrendszer ismeretének hiányában is feltűnhet(ne), hogy az EP-ben bizony a különböző pártok másod-, de inkább harmadvonalához tartozó politikusok ülnek, talán nem véletlenül... Egyébként ha már mindenáron párhuzamot akarunk vonni a kettő között (nem akarunk), akkor nyilvánvaló, hogy egy tagállamnak kedvezőbb, ha az EP-ben is azok vannak többségben, akik otthon is (és ebből a szempontból tökmindegy, hogy az éppen szoci, jobbos, vagy liberó). Na hát egyelőre ennyi, az utolsó bekezdést nem akartam ilyen hosszúra, de így talán sikerült tisztába tenni az alapokat... (Egyébként ajánlom még a wikipédiát: egyszerű, gyors, jól rendszerezett és az alapvető informáciokat teljes körűen tartalmazza.)

2014-05-08 17:12:29

Bocs, még valami: a legnagyobb tévedésed kapcsán nem volt igazam, mert az ez a mondat (részlet): „Szóval májusban arról fogunk szavazni, hogy elfogadjuk-e a nyugati országok támogatását…” Na ez – bocs, de nem tudok ennél diszkrétebben fogalmazni – nettó hülyeség! Erről ugyanis – ha valamikor – akkor az uniós tagságunkkal kapcsolatos népszavazás alkalmával szavaztunk 2003-ban. A te megfogalmazásod szerint, akkor válaszoltuk meg azt a kérdést (igennel), hogy „elfogadjuk-e a nyugati országok támogatását”. Emellett akkor magunkra nézve számtalan, nagyon súlyos kötelezettséget is megszavaztunk, amiknek a betartása egyre nagyobb kihívást jelent nem csak Magyarország, hanem a tagállamok nagyobbik része számára is. Szóval az a bizonyos támogatás nem csak úgy jön, azt nem csak úgy jófejségből, vagy úri kegyből adják a „nyugati országok”, hanem arra mi szerződtünk velük és azért mi kőkeményen megdolgozunk és igen, emiatt az nekünk jár! Szóval bármilyen „bonyolultan” is hangzik: a májusi Európai Parlamenti választásokon az Európai Parlament összetételéről fogunk szavazni (és nem az Európai Bizottság által folyósított támogatás „elfogadásáról”. Jajistenem…).

2014-05-12 16:54:18

[…] Másrészről az Unió tagjának lenni ránk kényszerít egy normát is. Pontosabban az igazodást … […]

2014-12-19 20:48:03

komment

Írj hozzászólást!

Felhasználási feltételeket elfogadom!