A nagyfejű kismajmok jogai

Fekszem reggel a kanapén és azt hiszem álmodom, pedig dehogy is! Egy olyan országban élünk, ahol bárki, bármi kapitális ökörséget felvethet és aztán arról komolyan elbeszélgetnek tévében, kormányülésen, ha elég hülyének tartják megveszik. A legújabb: a 18 alatti gyerekek is kapjanak közvetett választójogot a szüleiken keresztül. Ez egy baromság. Nálunk az a hagyomány, a törvény, […]

Szavazzon!?

Szavazzon!?

Fekszem reggel a kanapén és azt hiszem álmodom, pedig dehogy is! Egy olyan országban élünk, ahol bárki, bármi kapitális ökörséget felvethet és aztán arról komolyan elbeszélgetnek tévében, kormányülésen, ha elég hülyének tartják megveszik. A legújabb: a 18 alatti gyerekek is kapjanak közvetett választójogot a szüleiken keresztül.

Ez egy baromság.

Nálunk az a hagyomány, a törvény, hogy 18 betöltött év kell ahhoz, hogy bárkit is felnőttnek tekintsünk. Gyanítom ennek van némi köze a kötelező iskoláztatáshoz is, 18 évesen, ha úgy esik, tudj megállni a saját lábadon. Ha most magamra, 18 éves magamra, gondolok nem voltam én még felnőtt, közel se. Most el lehetne menni egy olyan irányba, hogy ez a 18-as korhatár, a kitolódó gyerekkor miatt nem idejét múlt-e amúgy is, de itten most az van inkább, ami nagyon meglepő, hogy még korábbra tesszük a felnőtté válást… illetve mégsem.

Az agyament ötlet lényege, hogy minden gyerek állampolgár, ergo szavazati joga is van, élhessen vele. Illetve ne ő, hanem közvetetten a szülőjén keresztül. Milyen egyszerű, lecsupaszított képlet! De!

Melyik szülőjén keresztül? Anyajogon, apajogon? Eldönthesse, hogy parlamentin Anyuci megy szavazni, az önkormányzatin meg Apuci? És ha nem akarnak elmenni szavazni, de a gyerek meg azt szeretné ha támogatnák azt a bácsit aki a léggömböt adta, Apunak meg a sört meg a virslit, akkor mi lesz? Csorbítjuk egy állampolgár szavazáshoz való jogát?

Nem, persze, hogy nem, szó sincs arról, hogy az egyén, lelki alkatának megfelelően, szólhatna bele sorsa irányításába, hanem, hogy egy jól körülhatárolható szavazó réteg plusz szavazatokat kapjon.

Az elsők az egyenlők közt.

Ott van az a rengeteg párkapcsolat és gyerek nélkül élő szingli, az a jelentős számú leszbikus és meleg, akik automatice hátrább soroltatnak. Mindemellett ott vannak azok is, akik beleélve a világba minden anyagi fedezet nélkül 3-6 gyereket vállalnak. Majd lesz valahogy. Megsegít a Jóisten. Jobb-e az egyik, mint a másik? Mert ne feledjük el, a javaslat nem a gyerekekről szól, hanem a szülőkről. Azért kapod, mert nem vagy steril és sikerült összehoznod egy utódot.

Egyébként is, hány szavazatot jelentene ez? Vegyük azt, hogy nekem, a feleségemmel születik egy gyerekünk. Él ez a törvény, és jár plusz egy szavazat. De kinek? Zsófinak jár, nekem jár vagy mindkettőnknek; és akkor a gyerekem szavazata igazából kettő?

És persze ez az egész felvet egy csomó más kérdést is, nem ezeket a merőben technikai jellegűeket. A gyerek ha van szavazati joga szerintem nagykorúsítva van, ha dönthet, akár közvetve is, a társadalmának legfontosabb kérdésében, akkor hogyan tilthatjuk meg neki, hogy döntsön sokkal kisebb horderejű ügyekben is? Kezdve attól, hogy mit néz meg a Tvben, mi értelme lesz a karikázásnak? Egyenjogosítjuk a felnőttel a gyereket, ami felettébb liberális elgondolás is lehetne, ha nem lenne a felelősség fogalma.

Az emberek állatok, ugyanazért vagyunk a földön, mint a hangyák, a kutyák a siklók: fenntartani a fajunkat. Ennek egy biztosítéka van a gyerek. Hiába nagy művész valaki, ha kihal körötte a társadalom, a többi ember akkor a Mona Lisa is visszaesik azzá, ami: egy tárggyá. Mit ér a József és testvérei, ha nincs aki olvassa? Kevesebbet, mint a homok az ujjaink közt. Mindaz amit mi, emberiség, valaha elértünk, tettünk, alkottunk csak úgy értelmezhető, hogy át tudjuk adni a többieknek, a jövőnek, az utódainknak.

Ezért alakult ki a társadalmunk is. Okosodtunk, a gyerekeink agya úgy megnőtt, hogy nem lehetett volna megszülni őket ha kifejlődve születnek, ezért tehetetlenek. Nekünk nevelni kell őket, tanítani, hogy az a kibaszott nagy agyuk ne csak dísznek himbálódzón a nyakuk felett. Erre elég komplex rendszert építettünk: társadalmat, demokráciát a mi esetünkben, ahol minden már kifejlődött egyed dönthet a sorsáról és kötelessége úgy dönteni, hogy neki és a rá bízott utódjának jó legyen. Kötelessége, hogy a legjobbat nyújtsa az utódnak. Az individuum már ott jön csak a képbe, hogy melyik utat tartja a legjobbnak.

De az egésznek a lényege, hogy te felelsz azért amit csinálsz. Tudod, hogy mire szavazol. Tudod, hogy miért. Persze nálunk, Magyaroknál, ez nem igazán működik, de tovább gyengíteni semmiképpen nem szabadna.

Nem szabad olyanoknak választójogot adni, akik nem tudnak maguk élni vele.

Címkék: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[...] Egy pillanatra még visszaugranék. Azt írtam fentebb, hogy Gerébhez mindenki viszonyul valahogy, és a legkevesebben vannak azok, akiket nem érdekel. Tudjátok miért? Mert csecsemőkkel foglalkozik. A gyerek, az újszülött mindenkit érdekel és érint. Visszautalnék egy régebbi írásomra: Az emberek állatok, ugyanazért vagyunk a földön, mint a hangyák, a kutyák a siklók: fenntarta... [...]

2012-02-12 19:45:11