Cigiszünet

A post kép azt a pillanatot mutatja mikor kb. 3 perccel ezelőtt megpihentem a webáruház anyagfeltöltése közben. Kb. másfél-két óránként szoktam tartani egy negyed órát. Ha nem szoktam volna le ilyenkor biztos lemennék egy cigire a bolt elé, és egy ilyen szép, szeles tavaszi napon, mint a mai bizony nagy a kísértés. De nem, erős maradok!

Leszoktam az túlzás, mert sose voltam igazi dohányos, csak olyan kocabagós. Viszont ahogy kezd jobb idő lenni egyre nehezebben tartóztatom meg magamat a cigitől, annyira hiányzik néha, hogy rápippantsak, kicsit kinyújtózzak, hogy már fáj. Múlt hétvégén rágyújtottam a pipámra, de az lófasz a cigihez képest, lassú, nehézkes jószág.

Amúgy nem is a cigiről akartam írni, hanem arról, hogy négyen ülünk az irodában, három mérnök meg én. Ők telefonálnak, valami CAD izével baszkurálódnak, meg úgy általában elvannak egymással. Én kicsit kilógok, főleg mert sose tudtam úgy designon dolgozni, hogy hallom a mindennapi zajokat magam körül. Mindig benyomom a fülembe a zenét és hagyom hogy nagyon hangosan kimosson minden oda nem illőt. Ha otthon vagyok, akkor néha felpattanok és teszek pár kört, mert elragad a hév, néha káromkodok, de csak azért mert kell valami amivel az eufória csúcsain levezetem a feszültséget. Az irodában ilyet nem lehet. Illetve lehetne, csak én nem vagyok olyan. Egyszer volt, január-február tájt mikor egy sok ezer soros programból kellett hibavadászni, hogy közöltem néha nagyon csúnyákat fogok mondani. Egy hétig tartott, mint kiderült a többiek várták már hogy ne közömbösen nyomogassam a gombokat, végül egyszer kiszakadt belőlem valami bassza meg a kurva élet jellegű fonéma, akkor örültek és azt mondták, hogy nem igaz, hogy csak ennyire vagyok képes.

Szóval szól a zene és én meg bólogatok rá, és angyon hiányzik, hogy néha kicsit vele dúdolhassam, mármint az énekessel a dolgot, mert a zenét hallgatni úgy jó. Dehát…