Megérkezett a tél

Reggel arra ébredtem, hogy azt a bizonyos „itt van a tél, itt van újra” (jaj de rossz volt) hangulatot érzem.

Mikor kicsi voltam ilyen tájt (és akkor még panelben laktunk) minden reggel az ablakhoz futottam, igyekeztem kilátni rajta (fel kellett húzódzkodni kicsit), kinéztem a negyedik emeletről l. Láttam alattunk a játszóteret, a fém mászókákkal, a fa-várral, a sok homokozókkal, azzal a két fával amin fára mászni tanultam (tehát sose sikerült elsajátítani ezt a tudományt), na meg a galambokat.

És általában nem volt hó. Mert ha volt, akkor az már úgyis megült az ablak keretben, szóval jóval előbb rájöttem, hogy megérkezett, mint hogy kinéztem volna.

Na ma reggel is ez volt. Ablakhoz rohantam, félrehúztam a függönyt, de csak a nyálkás aszfalt. Meg a nosztalgia mély hulláma.

Legyen szép napod Neked is, Kedves Olvasó.