Revolution 2. évad

Nincs fény az alagút végén.

A Revolution második évadában megvolt a lehetőség, hogy javítva az első évad hibáit a jó kategóriából kinőve elfoglalja a helyét a remek sorozatok közt. Nem így történt, egy unalmas évad után a készítők megvonták tőle a bizalmat: haramadik évad már nem lesz.

A Revolution második évada egyben az utolsó lett, ami tekintve az egyenletesen hanyatló történetet nem lepett meg igazán.

Pedig nem kezdődött rosszul a második évad. Megjelent egy új fenyegetés, a főszereplők szétesettek voltak az első évad végi hibázásuktól, és a nanós szál nagyon biztatóan indított. Sajnos több sebből vérzett az egész produkció. A színészek között ketten tudtak igazán értékelhető játékot felmutatni, Giancarlo Esposito, mint Tom Neville és David Lyons, azaz Sebastian Monroe. Már az első évadban is ez a két mellékszereplő villantotta a legnagyobbat és hiába igyekeztek helyzetbe hozni a többieket is, ez nélkülük nem ment.

Miles, Aaron és Rachel

Miles, Aaron és Rachel

Billy Burke, mint főszereplő teljesen elfáradt. Az első évadban volt benne egy tépelődő, önmagával meghasonlott ember, ami adott egy kis érdekességet Miles karakterének. Sajnos a második évadra Miles Matheson teljesen megbékélt önmagával, vagy fogalmazhatunk inkább úgy, hogy sikerült a sógornőjének alárendelnie magát. Talán jó lett volna, ha a Matheson család történetét és a patrióták elleni gerilla háborút nem ugyanazok a színészek és karakterek vitték volna. Az első évad után teljesen logikus lépésként, Rachel és Miles visszahúzódhattak volna az első sorból. Monroe és Neville sokkal hitelesebb szabadságharcos-kolonista vezetők lettek volna.

Rachel  (Elizabeth Mitchell) és Miles már az első évad óta kerülgették egymást és a másodikban ez csak fokozódott. Mégis a készítők érezhetően húzták, altatták kicsit a vonzalmat, a beteljesülést meg főleg, valószínűleg bízva abban, hogy ez jó patron lesz a harmadik évadban. Én többször éreztem azt, hogy megágyaznak egy olyan szálnak is, amiből kiderül majd, hogy Charlie Matheson (Tracy Spiridakos) igazából Miles és Rachel lánya.

Charlie karaktere sokat fejlődött az első évadhoz képest. Folytatva az előbb elkezdett gondolatomat, ha kivonjuk az anyját és a nagybátyját a patrióták elleni küzdelemből, akkor ő lehetett volna a tökéletes összekötőkapocs a szülők (?) és egy igen érdekes Monroe-Neville duó közt.

Charlie Matheson

Charlie Matheson

Bár egy éve azzal indítottam az értékelőmet, hogy a Revolutionben végre nem a természetfeletti dominál, a második évad ezen is lazított kicsit. A nanotechnológiás szál az évad elején egész meglepő természetfelettinek tűnő jelenetekkel sorjázott meg. Aaron karaktere hirtelen újra a fókuszba került és elkezdődött valami érdekes irányba fejlődni. Amilyen remekül indult olyan hamar omlott össze. Zak Orth szimpatikus embernek tűnik, de Aaron Pittmant egyszerűen nem tudta jól eljátszani. Hasonlóan Rachelhöz őneki is van kétféle arca, ezeket váltogatja, nem jó színész.

Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

 Egy kihagyott évad

Azt hiszem a forgatókönyvíróknak volt egy ötletük, hogy mivel kezdenek, de nem látták maguk előtt, hogy hova fog kifutni a sorozat. Van egy olyan sejtésem is, hogy azt remélték a második évadban majd kirajzolódik valami új irányvonal amin tovább haladhatnak, de az ötletek kitartóan elkerülték őket így megalkották a tévésorozat-írás elbliccelésének legszebb iskolapéldáját. Vegyük sorra mik történtek:

  • Jöttek az USA színeiben ezek az arab írással kommunikáló valakik Kubából. (Patrióták)
  • A nanó öntudatra ébredt. (Nanó szál)
  • Miles nagyon akarja Rachelt, de a bátyja emléke miatt van benne némi gátlás. (Matheson családi-romantikus szál)
  • Charlie megkésett kamaszos lázadása az anyjával szemben két irányba vezeti: fűt-fát megdug és fűt-fát megöl (Matheson családi és Patrióta szál)
  • Monroe találkozik a fiával, szeretné vissza a hatalmát. (Patrióta szál)
  • Neville szeretné vissza a családját. (Patrióta szál)
  • Aaron és Priscilla sztori (Nanó szál)

A korona a fentieken az előző évadból örökölt tudás: a patrióták fejlesztették ki a nanotechnológiás fegyvert, amitől az áramszünet lesz. Itt érhetne össze ez a két konfliktus, és hogy az egész tökéletesen kerek legyen, na kik dolgozták ki a fegyvert? Rachel Mattheson és Aaron Pittman. Hogy egy ilyen szép alapból sikerült egy ennyire szerteágazó, széteső, semmilyen történetet összehozni az szégyen.

Sebastian Monroe

Sebastian Monroe

Mi valósult meg ebből? Szinte semmi. A történet javarészt egy álmos kisvárosra és a környékére korlátozódott. A patrióták rengetegen vannak, de Miles és a nyomában kullogó Monroe  10-20 emberrel állandóan megállítják őket, keresztbe tesznek nekik. Monroe teljesen félre van téve, maximum végrehajtó szerepe marad, Rachel elképzelései alapján küzdenek, ami sehová sem vezet.

A nanotechnológia öntudatra ébred, és elkezd belemászni emberekbe. Hol segíti, hol uralja őket. Az elején még félelmetes, de később csak megszokott és unalmas marad. A sorozat véget ért még az előtt, hogy a problémát megoldhatták volna. A sorozat utolsó négy másodperce újra megvillantja a nano erejét, de már sosem tudhatjuk meg mivé lett volna. A jelenlegi trendek szerint leginkább semmi.

Miles vonzalma a sógornő iránt nem teljesedik be, bár a kölcsönösség egyértelmű. Van egy nyom, ami a happy endre utal: Charlie győzködi a nagybátyját, hogy rendezzék végre a helyzetet. Hurrá, családegyesítés! És ha még az is kiderült volna, hogy Charlie közös gyerek!

Tom és Jason Neville

Tom és Jason Neville

A Revolution a két évad során egyvalamit következetesen került: a humor árnya se csapta meg soha a szériát. Én minden hibája ellenére nagyon sajnálom, hogy nem kapott még egy lehetőséget a bizonyításra. A második évad tényleg csapnivalóra sikeredett, de a történetben rejlő potenciál megvan, csak más írókat kellett volna szerződtetni. Valószínűleg annyira gyászos volt a nézettség, hogy inkább elengedték.

Megvolt a lehetőség, hogy két fenyegetés közt őrlődve Miles és csapata egy izgalmas, pergő, akció-scifit prezentáljon hétről hétre. De ezt ahol csak lehetett elszúrták.

Kár érte.

Címke: ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] és én mindig utáltam. Egyszerűen nem szeretem ezt a színésznőt, nem tartom igazán jónak, Mitchellhez hasonlóan szegényes az eszköztára, de most valahogy mégis egész jó volt. Nem játszott […]

2014-08-11 11:10:51