Revenge (A bosszú) 1-3. évad

Szappanoperás Monte Cristo

A szappanoperába oltott Monte Cristó grófja, a minden generációs tévéélmény, a Bosszú (Revenge), ha csúnyán megkésve is, de megérkezett végre ebbe a blogba is.

A Revenge az a sorozat, amit hiába nézünk már a kezdetektől fogva valahogy ide a blogba kritikát még nem sikerült írnom róla.

Erős kezdés

Szinkronosan kezdtük el nézni valamelyik téli szünetben, mikor Cili és Zsófi is nagyon betegek voltak és ez áthúzta minden számításunkat és tervünket. Az első évad egyszerűen beszippantotta az embert, izgalmas volt, fordulatos és engem az se zavart, hogy kimondottan csajos, szívesen végignéztem a Született feleségeket is.

Már az első évad folyamán megdöbbentett, hogy ez igazából egy próbálkozás a dél-amerikai szappanopera észak-amerikaira fazonírozására. Ugyan a készítők a Monte Christo grófja feldolgozásának gondolják, de szerintem sokkal közelebb áll a Dallashoz és a Rabszolgasorshoz, mint bármi máshoz. De ez semmit nem vont le az első évad értékéből, a sorozat egyszerűen úgy volt jó, ahogy volt.

Gyorsuló zuhanás

A második évad sajnos nem tudott felnőni a széria kezdetei epizódjaihoz. Az első évad ügyesen egyensúlyozott a még hihető és a szürreális probléma megoldások közt, de a második évadban a szappanoperás megoldások kerültek előtérbe. Elkezdődött a mindenki mindenkinek rokona/nője/gyereke vonal és ezt sikerült megfejelni a halálból visszahozott karakterekkel.

Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

A Bosszú azonban ott hibázta a legnagyobbat, hogy egy idő után már az írók sem látják át a történetet. Annyi felbukkanó és elejtett szálból építkeznek, annyi logikai bukfenc és meg nem magyarázható véletlen került bele, amivel már senki nem tud megbirkózni. A harmadik évadban egyébként érezhető volt egyfajta összegzés és igyekezet a szétálló szálak összesodrására, de valószínűleg a negyedik évad berendelésével egy időben félbehagyták a folyamatot, kell valamiből élni a jövőben is.

Bosszú, de kié?

A szétszaladó történetszálak nem csak a cselekményt döngölték a földbe, hanem a karaktereket is. Egyszerűen nincsen már olyan szereplő, aki ne lenne unszimpatikus. Emily Thorne udvartartása, akik kezdetben a jófiúk voltak, a második évadtól kezdve gyorsan erodálódtak, a legtovább a számítógépzseni Nolan Ross húzta, de a harmadik évad őt is bedarálta. A főszereplő már az első évadban is ambivalens személyiség volt, ebben valóban hasonlít Edmond Dantes-re, a könyörtelen bosszú hajszolás nem szimpatikus, itt mégis erre épül minden.

Szeretnék írni a színészekről, de nehéz feladatot vállalok magamra, mert úgy kell írnom róla, hogy a történetről nem szeretnék sokat elárulni. (Spoilermentes sorozatkritikát írni nem könnyű.)

Emily Thorne (azaz Amanda Clarke)

A sorozat két főszereplős, de a plakátlány az Everwoodban megismert Emily VanCamp. Csuda, hogy mennyire nem változott semmit azóta! Szóval ahogy Edmund Dantesből gróf Monte Christo válik, úgy lett Amanda Clarkeból Emily Thorne. A klasszikushoz képest annyit még bonyolítottak a dolgon, hogy Amanda a nevelőotthonban cserél nevet egy barátnőjével, szóval míg Monte Christo egy fiktív személy, addig Emily Thorne egy létező ember és ez még problémák remek forrása lesz.

Emily Thorne (Emily VanCamp)

Emily Thorne (Emily VanCamp)

Emily VanCamp egyébként nem volt rossz választás. A színészi eszköztárában megvan minden, ami ehhez a karakterhez szükséges: tud bánatos, elszánt, mérges és ábrándos-szerelmes lenni. Ahogy azt már fentebb írtam a karaktere nem egyértelműen szimpatikus, de mikor már teljesen kezdenéd megutálni a forgatókönyvírók valahogy mindig vissza tudják rángatni a süllyesztőből. Azt legalább nem lehet a szériának felróni, hogy sablon személyiségeket használnak.

Thorne igazi Femme Fatale, minden férfi beleszeret, ezért tudja irányítani őket. Azért azt nehéz elhinni, hogy a gyerekkori nagy szerelem (Jack Porter) és a felnőtt kori nagy szerelem (Aiden Mathis) minden gond nélkül tűrik, sőt aktívan segédkeznek abban, hogy a bosszú miatt a Gonoszok fiával (Daniel Grayson) bújjon ágyba, majd legyen a felesége.

A csereszereplő…

Az eredeti Emily, azaz most éppen Amanda, kezdettől ellenszenves szereplő, és ezen nem is igen sikerül javítania. Az őt alakító Margarita Levieva pont annyira felejthető, mint a karakter, akit játszik.

Emily Thorne és Amanda Clarke (Emily VanCamp és Margarita Levieva), na melyik kicsoda? :)

Emily Thorne és Amanda Clarke (Emily VanCamp és Margarita Levieva), na melyik kicsoda? :)

Victoria Grayson

Madeleine Stowe helyből ismerős volt nekem, majd nem sokára rájöttem: ő a csaj a 12 majomból. Igazából ő a legjobb színész a sorozatban, talán ezért van, hogy a rengeteg váltás ellenére még mindig az ő karaktere a legegységesebb és árnyaltabb. A kezdeti szimplán-sablonosan, gonosz és romlott nőhöz ügyesen épített hozzá egy rakat pozitív tulajdonságot amiktől az alap személyisége mégse változott meg. Briliáns, kár, hogy ettől még a története ugyanúgy zuhan az érdektelenségbe, mint az egész széria.

Victoria és Conrad (Madeleine Stowe és Henry Czerny)

Victoria és Conrad (Madeleine Stowe és Henry Czerny)

A férfiak

A két főszereplő mellett egy csomó alárendelt, de ott legalább egyenrangú hím sürgölődik. Ahogy Emily, úgy Victoria is a testével, na jó legyünk kevésbé rosszmájúak: a vonzerejével irányít. Kezdjük is Victoria sleppjével, ők vannak kevesebben.

A két főszereplő nő után a legizgalmasabb figura a másodlagos(?) főgonosz, Conrad Grayson. Kövezzenek meg, de Nolan Ross mellett még leginkább őt kedveltem. Lehet, hogy egy mocsok, de ő a legkövetkezetesebb és neki legalább vannak őszinte érzései, amik a két vampból teljesen hiányoznak. Henry Czerny nagyon jól játszik a fehérgalléros bűnöző szerepében, jó társa a szintén brillírozó Madeleine Stownak.

Daniel Greyson (Joshua Bowman)

Daniel Greyson (Joshua Bowman)

Victoria fiai közül én csak Danielről írnék itt, a később előkerült Patrick (Justi Hartley) teljesen feledhető. Viszont Daniel Grayson egy alaposan változó figura, a kezdeti szinte szimpatikus jófiúból a feltörekvő új fő gonosz egyértelműen Emily káros befolyásának köszönhető. Joshua Bowman jó választás volt a szerepre, már arcra utálható.

Nem tudom hol folytassam, Daniel jó átvezető Emily sleppjéhez, talán logikus választás lenne Jack Porter (Nick Wechsler) figurája, aki Amanda-Emily kölyökkori szerelme. Az egyik legártatlanabb induló szereplő és szinte az egyetlen, aki ezt képes fenntartani. Amellett nem igazán szerethető, nyámnyila, töketlen és időről-időre durcássá váló személyisége miatt. Mégis a legidegesítőbb szál Jack és Emily viszonya a sorozatban. Már többször majdnem összejönnek, amikor felváltva kitáncolnak a kapcsolatból. Teljesen érthetetlen az ügy.

Aiden Mathis (Barry Sloane) éppen Victoria körül sündörög

Aiden Mathis (Barry Sloane) éppen Victoria körül sündörög

Aiden Mathis (Barry Sloane) esetében legalább egyértelműek a viszonyok. Aiden a szerelmesebb, mégis Emily az, aki állandóan a karjaiba fut. Én már többször vizionáltam Aiden halálát, mint az egyetlen értelmes kimenetelt ebből a helyzetből. Az ő története a már hanyatló második évadban indult és azt hiszem, hogy nem kevés szerepe van a karakterének abban, hogy felborult az első évadban még feszes viszonyokon lapuló sorozat.

Nolan Ross (Gabriel Mann) és Jack Porter (Nick Wechsler)

Nolan Ross (Gabriel Mann) és Jack Porter (Nick Wechsler)

Már csak egy karakter van, akiről írni szeretnék, Nolan Ross (Gabriel Mann). Ő a modern sorozatokban elengedhetetlen technikai zseni figurája, aki egyben Emily legőszintébb és legkitartóbb barátja. Bár tudjuk, hogy mindent Emily apjának köszönhet, ettől függetlenül sokszor érthetetlen az az önfeláldozás, amire hajlandó a lányért. És tegyük hozzá, hogy ő az egyetlen aki nem a jövendőbeli kufirc/szerelem miatt, hanem önzetlen barátságból áll ki mellette.

Ezt a figurát nagyon hosszú időbe telt leamortizálni, de az íróknak sikerült, nem semmi teljesítmény volt.

A siker titka

Én a második évad után már azt vártam, hogy nem lesz folytatás, ehhez képest korunk egy legbiztosabb lábakon álló, legkedveltebb sorozata. A titka abban van, hogy míg a többi folytatásos tévédráma egy-egy korcsoportot tud megszólítani, addig a Bosszú (Revenge) egyszerre szórakoztat minden korosztályt. És ez nem csak Amerikában van így, a saját családomon is látom: minden generáció nézi.

Ez piszok nagy dolog.

Én mindig elmondom mikor leszedem torrentről az aktuális részt: abba kéne hagyni már, nem jó ez igazából, de leülök és megnézem. És ez lesz a következő évadban is. Szóval mondjuk ki, annyira ez mégsem lehet szar.

 

Címke: , , , ,

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.

[…] A Bosszú-t, ahogy magyarul vetítették, az első évadban kifejezetten élveztem, de a második évadban epizódról epizódra hanyatlott, míg a fináléra teljesen leírta magát. Azt reméltem, hogy innen már csak felfelé lehet, de a harmadik évad folytatta a trendet. Az utolsóra én már nem is akartam maradni, csak Zsófit érdekelte a vége, így állandó dohogások közepette végigszenvedtem. Erről bővebben írtam egy éve az akkori blogomon is. […]

2015-05-26 19:46:08