Featured Video Play Icon

BioRoBoT

Nemes András és Bérczesi Róbert zenekarának egyetlen lemeze

Vlog és blog a Biorobot november végén megjelent első és egyetlen lemezéről.

Valamikor októberben a Facebookon láttam meg egy üzenetet, hogy előrendelhető az első és egyetlen Biorobot CD. Nem haboztam le is csaptam rá. November közepe táján jött az újabb üzenet, már e-mailben, hogy 28.-án átvehető az album. Aznap éppen egy marketing konferencián vettem részt az Oktogon közelében, így hazafelé csak kis kitérő volt beugrani a lemezért. A Hunnia lépcsőihez közeledve egyre másra szállingóztak az emberek, kezükben forgatva-bontogatva a kis fehér tokokat. Nemsokára én is hasonlóképpen siettem a villamos után.

A Biorobot CD fura átmenet egy stúdióalbum és egy demó között. Talán inkább kicsit az utóbbi irányba billen a mérleg nyelve. Az alapok, ahogy a szövegkönyvben is olvasható, erkélyeken, szobákban lettek felvéve, és ez hallatszik sokszor. Ezek a fura momentumok azonban a hozzám hasonló kazettákról másolt undergroundon nevelkedett embereknek szinte fel se tűnnek. Még mindig sokkal jobb minőség, mint nagyon sok Kispál bootleg, vagy az egyetlen megmaradt Neurotic lemez.

Ilyen volt a Biorobot CD értesítője a Facebookon. Talán kicsit keserédes, de én piszokul örültem neki.

Ilyen volt a Biorobot CD értesítője a Facebookon. Talán kicsit keserédes, de én piszokul örültem neki.

Borító, szövegkönyv, közreműködők

Emlékszem, mikor megláttam a papírdobozban a szép rendben sorakozó CD-ket a Hunnia egyik asztalánál, mellette a színes-szagos Pluto lemezek kirakva, azt gondoltam, 2500 pénz és teljesen olyan, mintha egy színes nyomtatóval készült volna. Így pár hét, és a lemez komplett megismerése után a low-budget dizájnt nem érzem bajnak. Fentebb említettem már, hogy egyébként is van valami underground másolt kazetta utánérzésem, a harmonikás szövegkönyv, a sötétkék betűk a fehér papíron jól harmonizálnak az egész lemez hangulatával.

Két kép van az egész albumon, mindkettő a nem is olyan régen kiadott (basszus, két éve!), mobiltelefon kamerával készült csipogó klipből egy-egy képkocka. A színek kékesre torzítva, így illeszkedik a szövegekhez. A szövegkönyv utolsó oldala is a kármentésre erősít rá. A facebookos kommunikációban és a CD-n is csak Nemes András jelenik meg, Bérczesi mintha már nem lenne köztünk, viszont rengetegen dolgoztak még ezen az albumon. Hosszú a köszönetlista, és valahogy olyan, mintha mindenki feltűnne kicsit akiket megismerhettünk a a 2010-es évek végi pesti éjszakákban, mikor még rendszeresen eljártunk szórakozni, zenét hallgatni a barátainkkal.

Pluto és/vagy Biorobot

Mielőtt rátérnék az albumra le akartam írni, hogy tavasszal és most talán egy hónapja is voltam Pluto koncerten és a Biorobot igazából nem halt meg, ott él tovább. Ahogy már a Pluto MR2 akusztikus koncertjébe is belecsempészték Bérczesit és a Biorobot dalokat, ugyanúgy van Biorobot blokk is a Pluto koncerteken. Valahol ez teljesen természetes is, a Biorobot 17 dalának jó részének Pluto dal az alapja. Az egész Biorobot olyan, mint valami fényesre csiszolt Pluto album. Hangzásában, hangulatában nagyon sokat merítettek Nemes András dalaiból. Érdekes, hogy a gyengébb számok (nekem legalábbis) azok az albumon, amik inkább az Én meg az Ének album dalaira hasonlítanak.

Ha felmész a YouTubera és beírod a keresőbe, hogy Csipogó nagyon szépen végig tudod követni, hogy miként lett a Gól című Pluto számból a Csipogó, gyakorlatilag az egyik legjobb Plutoból a talán legjobb Biorobot dal. De ha meghallgatod az Elszabadulás tér/Túloldal kettőst ott tisztul le igazán a képlet, semmi különbség nincs igazából, ugyanaz a két dal. A Pluto koncerteken is inkább a Túloldalt játsszák, ahogy a most megjelent albumon is van. (És emlékeztek még a Hóemberre, ami szintén Pluto lemezen jelent meg, de Bérczesi írta.)

Nemes András azt írja a Biorobot lemez utolsó oldalán, hogy azokban az időkban a rengeteg ötlet, mintha csak az égből hullott volna, de külső szemlélőként inkább úgy tűnik, mintha nagyrészt az ő ötleteit bontották volna ki ketten. Ha innen nézzük, akkor semmi másról nincs szó, mint egy másik Én meg az énekről, csak ez a Plutora épült.

Az album

Nagyon jó, hogy nem azonnal estem neki blogot írni a lemezről, hanem így jó két hét elteltével kezdtem el a gondolataimat bevinni az adatbázisba, mert elsőre egy enyhe csalódást éreztem, ahogy végigpörgött a 17 dal. Ez a csalódás mostanra árnyaltabb érzéseknek adta át a helyét, bár egyértelműen ott van azért a többi érzés között.

Én egyszer jutottam el egy Biorobot koncertre, talán a Zöld Pardonban volt, és rövidnek tűnt, amit akkor a kvázi-előzenekari szerepnek tudtam be, most azt hiszem nem nagyon volt lehetőség hosszabb műsort adni. A Biorobot egyik alap problémája ugyanaz, amit a Plutoban is érzek: koncepció, hogy rövid, három perc alatti számok szülessenek. Dudás Zsombor, a Pluto dobosa nyilatkozta a Recorderen, hogy ez az MR2 kompatibilitással függ össze, ha így van, akkor nem tudom megérte-e meghozni ezt a kompromisszumot, hisz se a Biorobot se a Pluto nem ért el olyan áttörést, ami indokolná ezt az aláfekvést a rádióbarátságnak (nem mintha ez a tény amúgy nem lenne szomorú, a Plutonak az első vonbalbeli együttesek közt lenne a helye). Lényeg, a lényeg rövid számok, rövid lemez, sok tétel.

A csalódás azonban nem a számok hossza miatt ért, hanem a minőségükben vártam mást. Ha túllépünk a demó hangzáson, amiről azért majd még írok, van egy ennél nagyobb probléma, ez itt egy egylemezes életmű kiadás, válogatás nélkül. Kármentés, újra használom ezt a csúnya szót, pedig kerülni akartam. Szerintem több dal van, ami nem lemez érett. A másik óriási hiba, hogy Bérczesi valahogy felül van prezentálva Nemessel szemben, pedig kettőjük közül az utóbbinak jobb hangja van, a Hiperkarma bemutatkozó albumához képest Bérczesié veszettül elromlott, ahogy Zsófi is mondta és más kritika is említette: sokszor kornyikál, miközben Nemes András háttérbe szorítva énekel. Nem tudom az alap koncepcióban is ez volt a felállás, vagy a keverés folyamán alakult így, de sajnálatos bárhogy is történt.

És akkor vissza a demó jelleghez. Nem vagyok zenész, felületes elképzeléseim vannak csak arról hogy készül egy lemez, de a Biorobot albumot hallgatva én úgy képzelem el, hogy a szerzőpáros a fülszövegben leírt módon különböző helyeken felvett pár számot, amik aztán úgy maradtak. Két gitár, két ember, két hang. Azt gondolom ezt vette elő Nemes András és Dudás Zsombortól Víg Mihályig összehívta a haverkört, hogy játsszál fel egy ilyen szólamot, te dobold fel az alapokat, satöbbi, majd szépen egymásra rakosgatta a sávokat és meglett a lemez. A probléma ezzel az, hogy nagyon máshogy szól az eredeti felvétel meg a stúdióban összerakott többi. (Még ha a stúdió maga igazából egy számítógép is volt.) Nem tudom ismeritek-e azt az albumot, amit a The Doors tagjai Jim Morrison halála után adtak ki jó 8 évvel. Létezett egy felvétel egy részeg estéről, ahol Morrison a saját verseit felvette a Doors stúdiójában, a zenésztársai erre zenéltek rá, vagy alá. Morrison igazából beszél, legjobb esetben szaval, és hozzá igazodik a zene. Nagyon ügyes zenészek voltak, és alig néhány esetben hallatszik a turpisság, na ilyen a Biorobot lemez is. A legzavaróbb talán, hogy több számban van valami folyamatos csilingelés, egy másik blog szerint metronóm, amitől állandóan az a kényszerképzetem van, hogy csörög a mobilom.

Összességében úgy gondolom, hogy jó ötlet volt a zenekar első és egyben utolsó lemezének kiadása, és a dalokat nem tudja elrontani a szórványosan benne maradt metronóm pittyegés, a néha erőtlen, illetve hamis ének sem. – Partypont lemezajánló

Egyetértek a Partypont újságírójával, bűn lett volna ezt az anyagot nem kiadni. A fenti kritikám több pontja megszokható, elfeledhető, esetleg kicsit elbúsongunk rajtuk egy sör felett a haverokkal. Az album végig fülbemászó, könnyű zene. Nem egybeírva. Nagyon jó hallgatni, nagyon jó megpróbálni kibogozni a szövegeket, figyelni a játékos zenére. Benne van az a slágeres, mondjuk ki: beates, érzés, ami a Plutot olyan nagyszerűvé teszi, azokkal a finomságokkal, amik Bérczesi projektjeit kiemelik a magyar könnyűzene tömegéből. Ugyanaz a finom zenei játékosság, mint a Panírozott Barikáknál.

A lemez, mondhatjuk a produkció, nem tagadhatja le a szüleit. Visszaköszön belőle mindkét szerző korábbi munkássága, egyedi stílusa. Két-három számot már évek óta ismerünk, a Sosebánd, Úton, Csipogó és a Péterffy Bori feldolgozás Szembogár olyan dalok, amiket a legtöbb érdeklődő már rég megszerzett valahonnét, pedig albumra most kerültek fel első alkalommal és ezek a számok  elsőre a legjobbaknak tűntek, de talán azért, mert ezeket már megszoktuk. Több hallgatás után én melléjük sorolnám az Álomban-t és a Napnapnap-ot is.

A Sosebánd egészen különösen lüktető dal, és az első Biorobot klip is ebből készült. Felhangzik benne az a pár sor, amit Bérczesi egy RHCP számból, az Under the Bridgeből magyarított és azóta már sokszor felhasználta, például az Útonban, a Panírozott Barikákban és hallottam tőle 2011-ben Hiperkarma koncerten is. Fura, hogy a Sosebándnak, a Csipogónak és az Útonnak is van a YouTubeon máshogy kevert verziója, ami minőségben meg merem kockáztatni, hogy jobb, mint az ami az albumra került fel. Ha másként nem, bónusz track-ként elmenthették volna ezeket a számokat is.

A legtökéletesebb dal a Sosebánd, de közvetlen a nyomában liheg az Álomban. Nincs két perc, de egy igazi jó zúzós darab, lüktetve tekerik végig ezt a két percet, gyakran olyan érzésed van, mintha az éneknek nehezére esne tartani a tempót a gitárokkal. Víg Mihály harmonika szólója pont akkor érkezik, amikor a szövegből már csak a bip-bipre futja. Rövid pihenőt engedélyez, és aztán már csak a végső őrjöngésre jön vissza. A Biorobot megszűnésének legfájóbb pontja, hogy ezt a dalt nem tudta senki élőben dokumentálni. Egy koncertfelvétel ebből a dalból a rockmúzeumba is előkelő helyére kerülne.

Eltékozolt évek

Magamat szeretném idézni, tavaly írtam Bérczesiről (Lovasival összehasonlítva):

Na, őt ugye Lovasival hasonlítottam össze, nem véletlen. Mindketten ugyanazt az ívet járják be, csak Lovasi nem lett közben roncs. Siker, zene, saját stílus, mondhatni stílusteremtés. A gépszíj mindkettőt elkapta, de Lovasi ezt úgy kezelte, legalábbis kívülről nézve, hogy rengeteg mindent csinált, nem hagyta az alkotó energiát maga fölé nőni, nem roppant bele. Film, népzene, rock, sanzonok, kiadó, kultúr-politika ez vezetett a Kossuth díjhoz. Bérczesi meg ült a Gödörben és csak úgy tudott beszélni, ha közben gitározott. Micsoda eltékozolt évek, ötletek és sajnos a hangja is. – A Magyar Villanygitárosok

Sajnos, amit tavaly írtam most csak újabb megerősítést nyert. Bérczesi egy nagyon nagy figura, aki teljesen elkallódik. A Biorobot egy tökéletes, vezető magyar könnyűzenekar lehetett volna. Megvolt hozzá minden adottsága, nagy erejét adhatta volna a szerzőpárosban rejlő lehetőség. Két erős ember csapatmunkában, egymást húzva, nagy dolgok születnek az ilyen közreműködésekből. A Biorobotból meg ennyi lett, egy album, ami arról mesél, hogy itt volt az esély, a lehetőség és elszalasztották.

Ez egy fájdalmas veszteség.

én csináltam koncert felvételt az Álomban-ról(Zöld Pardon 2010. július 18.): http://youtu.be/swZvWQY7XvE

2013-12-14 14:19:17

"A dalokat 2009-2010-ben írtuk, többnyire Robi lakásán, de dolgoztunk próbateremben, barátoknál, balkonon és parkban is." Ez nem azt jelenti, hogy az alapok "erkélyeken, szobákban lettek felvéve"... Koncertfelvétel pedig van, innen le is tölthető: http://www25.zippyshare.com/v/95197682/file.html

2013-12-14 14:29:53

Álomban http://www.youtube.com/watch?v=wbzIztdk3DM

2013-12-14 14:39:24