33
A szülinapomon az elmúlt években többször volt, hogy írtam pár sort. Mivel lassan hagyomány nem töröm meg idén se.
Ha már hagyomány. A szülinapomon mostanában mindig összejön a két családom, a hozott meg a szerzett. Idén már egész rutinosan ott volt mindenki (idén Bélatelepen), sőt először, de remélem, nem utoljára még a nagyapám is.
Egyre többen vagyunk és amennyire fontos volt nekem a régi nagycsaládom, most annyira kezdi átvenni ez a felállás a helyét. Ez persze veszteség is, másrészt természetes dolog is, Zsófival egy új család vagyunk, mindent nem tudunk hozni, neki is és nekem is vannak hátrább sorolódott rokonai.
Meg vissza az elejére újból. Hagyomány már ez a blog is. A hagyomány egyfajta rituális emlékezés, nekem ez a blog pótolja sokszor a memóriámat.
33 az nem kevés, egyre többször figyelmeztet a testem az évek múlására. Nem mások miatt, hanem saját elhatározásából elkezdtem odafigyelni magamra. A fogaimra, a gyomromra, mert ha nem teszem sokszor vacakul vagyok. Oké, nem vészes, de nekem ez az öregedés jele, még ha tudom is, hogy igazából nem vagyok öreg. De nem érzem fiatalnak se magam, amivel ki bírom akasztani a környezetem. Elégedett vagyok a korommal, úgy 12 éves korom óta, az valamiért nagyon szerettem volna lenni.
Meg a gyerek is sokat változtat az emberen. Szerettem a Cili elötti vad éveket. A barátokat, kocsmákat és bulikat, de ahogy elmúlt úgy nem is hiányzik. A barátaim jó része azt hiszem, hogy valamilyen szinten boldogtalan, amit nagyon sajnálok. Olyan nemzedék vagyunk, akik úgy tűnik könnyen érzelmi zsákutcába bírják navigálni magukat. Mi ezt Zsófival hálistennek kihagytuk. Vannak akik karriert építettek, vannak, akik el is vesztették. A párkapcsolatok valahogy mindenhol zűrzavarosak. Különböző dolgokat akaró párok, házasságok, gyerekek alig vannak. Jó házasságot, ahol a felek egyformán boldogok csak egyet láttam. Szar házasságot sokkal többet. És azok, akik házasok legalább megpróbálták, de hány ismerős van, aki addig vár és szelektál, míg már most látszik: vagy magányos vagy boldogtalan lesz egy rémületből kötött kapcsolatban.
Közben kiderült az is, hogy mennyi világ van még, amit az ember nem ismer, míg szülő nem lesz. Ez valami klikknek tűnik sokszor, amivel nem bírok azonosulni. Az emberek úgy csinálnak, mintha az bármi eredmény lenne, hogy gyereket csináltak. Őket beszívja a bezzeg-család biznisz, a ringatók, baba-mama klubok, lélekbúvár alapú nevelési izék örvénye…
Ez van most, hogy 33 lettem. Mintha mindenki őrült és kapkodó lenne körülöttem és csak én lennék maradéktalanul boldog. Egy kicsit több pénz azért jó lenne.
Zsófia László ajánlja ezt a bejegyzést.
Így megy ez? | Creative Slave
[...] nem vagyok Vonnegut rajongó, ezt az életrajzi könyvet a sógornőmtől kaptam a szülinapomra és mikor nekiláttam jöttem rá, hogy az Ötös számú vágóhídon kívül semmit nem is [...]
2013-06-03 20:04:26
Írj hozzászólást!