Felix Baumgartner

Zuhanás az ismeretlenbe.

Megérte kiugrani olyan magasról?

Tegnap este teljesen véletlenül – míg az esti sorozatunkat kerestem elő éppen – találtunk rá Felix Baumgartner űrszéléről ugrására. Ha már, akkor ott is maradunk, 20 percen át még emelkedett, meg láthatóan vacilált kissé, majd ugrott, és kevesebb, mint 10 perc alatt lenn is volt.

Csuda egy dolog ez, ma sokszor eszembe jutott, ültem az ágyon a monitoromat bámulva, ahogy ez az ember emelkedett felfelé, aztán molyolt, aztán ugrott, bele a semmibe. A jószerivel semmibe. Ahogy a kolléganőm mondta ma kávézás közben: azt honnan tudta, hogy a jó irányba fog zuhanni?

Oké, persze, hogy tudta, ez vicc.

Átélni érdekes élmény volt, neki izgalmasabb lehetett, de azon töprengtem, hogy mennyivel másabb ez, mint amikor Kolombusz indult neki az óceánnak. Őket elbúcsúztatták, aztán nem lehetett tudni róluk jó ideig. Ez a faszi meg ott ült, felettünk 39 kilométerrel és még azt is tudtuk, ha fingik egyet.

Például láttuk, hogy ez azért neki is izgalmas volt, hogy töprengett meg minden.

Az igazi csuda

Emellett az egészben nem az az érdekes, hogy ő ezt csinálta, mert, ahogy ma szintén több helyről hallani lehetett: zuhanni bárki tud, hanem azt, hogy ezt az emberek már meg tudják csinálni. Kezdve a héliumos léggömbbel, ami felvisz az űr határáig, a kabinnal folytatva, aztán át az űrruhára, az ejtőernyőre, az egész hóbelevancra, ami hangsebesség után megfogta, és leeresztette a Földre.

És vegyük hozzá nyugodtan azokat az eszközöket is, amik közvetítettek. Az, hogy én a YouTube streamjén nézhettem sok millió másik emberrel közösen ezt az egészet, szerintem van ekkora csoda. Az, hogy reccenés nélkül jött az adat, 36 kilométer magasságból, hogy követték a zuhanást, hogy a műszerek folyamatosan jeleztek. Van olyan kapcsolat, bassza meg, ami egy kevés mozgástól is szétszakad: ki próbált az M7 autópályán okostelefonról netezni, vagy az IC-n laptoptról szörfölni? Ez a faszi meg ment fel a héliumra kötve, nem volt kiesés. Oké, nem vagyok hülye: nem ugyanaz a kategória, de akkor is!

Másrészt a Red Bull nekem eddig nem volt pozitív márka. Mit láttam belőle? Egy ihatatlanul cukros fost, meg az évente elővezetett repülős fesztivált, ami veszélyes és felesleges szerintem. A világ legegoistább dolga. Így egész ma reggelig, míg át nem gondoltam erről a Baumgartnerről is így vélekedtem: egy hülye egoista balfaszságot művelt.

De megkövetem: nem. Fejlesztette a tudományt, növelte a lehetőségeket. Úttörő. És a Red Bull is jó helyre tette a pénzt, meg nem innám, de ezt jól csinálták.

Címkék:

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.