Spiritualizmus

Az előbb átkopogott a szomszédasszonyunk, épp miután jól bevágtam az ujjamat, csőstül jön az áldás, ugye.

– Zsófi itthon van? – leselkedik be a vállam felett a lakásba
– Sajnos nincs. – a legudvariasabb képemet hozom, pedig majd beleőrülök úgy sajog a körömágyam
– Hát tulajdonképpen ma van a  földi energiamaximum napja és gondoltam szólok, hogy közösen fogunk meditálni páran a lépcsőházból…

A szellem győzelme az anyag felett: egész elfeledkezem az ujjamról.

– Sajnos estére már programunk van. – és ez igaz is, gondolom magamban
– Bárhol lehet meditálni.
– Kocsmában leszünk.
– Ez csak elhatározás kérdése, akár a WCben is el lehet vonulni.
– Egy kocsma WCben? – az elképedéstől kezdem elveszteni a tartásomat, Mann szerint mélységes mély a múltnak kútja, szerintem ez áll az emberi hülyeségére is – Igazság szerint nem nagyon hiszek az ilyesmiben, mármint energiákban, leszámítva – teszem hozzá gyorsan – ha ilyesmiről van szó és a lámpára bökök.
– Igen, gondoltam, ezért kerestem a Zsófit, ő spirituálisabb, mint te.

Nem szeretem, ha hülyének nézik a feleségemet.

– A Zsófi? Az egyik legmateriálisabb ember akit ismerek, többek közt ezért a feleségem.
– Mindegy, évente négyszer van ilyen energia tetőzés (vagy valami ilyesmit mondott).
– Tűz, víz, föld és levegő?
– Nem, négy nap. Egy évben.
– Jó, köszönjük szépen az információt, szép estét!

Elmegy.

Az ujjam közben rendbe jött. Biztos az energiák.