anyájukat

A délutáni órám után ahogy békésen mászok ki a liftből szól a portás, hogy:

– Ugye, Te vagy az Őri András?

Mondom neki, hogy, ja. Mire, hogy ez a tied, ugye? Aztán kezébe a pénztárcám, ölég soványan. Két srác adta le neki, azt mondták a diákból nézték ki az iskola nevét, ha úgy veszem még hálás is lehetek, mert adókártya, személyi, lakcímigazoló, diákigazolvány, bérlet visszakerült, az 1700 HUF, amit anyám azért adott, hogy ‘le ne pisiljenek a kutyák’ az nem. Meg a Méhecskéről a fénykép is eltűnt… Pedig az egy hetes ismeretségünk alkalmából kaptam tőle, kedves-szerelmes sorokkal meg szívecskékkel meg minden…