Egy tiszta nő – a BBC sorozat

A BBC verhetetlen a kosztümös sorozatokban, egyszerűen nem lehet mellényúlni a 4-6 epizódos angol irodalmi remekeket feldolgozó daraboknál. A Büszkeség és Balítélet talán egy etalon, úgy, ahogy a sitcomok közt a Jóbarátok, de a továbbiak is kiemelkedően jók.

Nincs nagy titok benne, a BBC láthatólag nem sajnálja a pénzt ezektől a produkcióktól. Jó színészek, jó dramaturg, avatott kezű rendezők. A legjobb anyagokból főznek. Igazából kicsit irigy is vagyok az angolokra a tévéjükért. A magyar irodalom rengeteg darabja lehetne ilyen mini sorozatok alapja. A legtöbb Jókai, akár Rejtő könyvek, vagy a Krúdy novellák. Igaz, ezekből készült rengeteg fekete-fehér film, de mikor? Olyan régen, hogy már én sem nézem őket meg, nem hogy a mai fiatalok.

Legutóbb egy Thomas Hardy feldolgozást láttunk Zsófival, a magyar fordításban az “Egy tiszta nő” címet kapta. Valamikor a gimnáziumban a történet zanzásított változatával már találkoztam angol órán, de az eredeti regényt nem olvastam. Izgalmas volt, bár a végkifejlet nem volt meglepetés, de a főszereplő, Tess (Gemma Arterton) sorsának kalandossága megmaradt.

A sorozat 2008-ban készült, én valami TV-rip verziót szereztem be, amin nem volt se főcím, se végefőcím, így az epizódok nagyon elvágólag jöttek egymás után. Nem tudtam kideríteni, hogy melyik csatorna adta nálunk, de a Port adatlapja szerint mostanában nem játsszák már.

Az eredeti cím (Tess of the D’Urbervilles) szerintem nem olyan jó, mint a magyar fordítás. Az utóbbi kicsit emlékeztet arra a metodikára, ahogy a Pillanat Pekingbenből nálunk Egy múló pillanat lett, a párhuzamot csak erősíti, hogy mindkét címet a műből vágták ki, a főszereplő életének egy kulcs pillanatában hangzik el.

Gemma Arterton (Tess) és Hans Matheson (Alec) a BBC sorozatában

Nem akarom elspoilerezni teljesen a történetet, de annyit azért minden veszély nélkül elmondhatok, hogy Tess tragédiája leginkább az összes körötte levő álszentségéből adódik. Egyszerűen érthetetlen, ahogy egyre-másra feláldozzák, az apja, az anyja, a férje. Bár a kezdeti lökést nem ők adták, az Anya azért ott se teljesen tiszta, és az első gáncs nem tőlük jön, de a férj legalább olyan felelős a sorsa alakulásáért, mint az őt cserbenhagyó és kihasználó Alec D’Urbervilles (Hans Matheson).

A színészek nagyon jól alakítanak, a főszereplő Gemma Arterton jó választás volt. A leggyengébbnek talán pont az előbb említett Hans Mathesont találtam. A környezet, a ruhák, a miliő megbízhatóan hozta a BBC-től már megszokott színvonalat.

Aki szereti a romantikus, kosztümös sorozatokat, az nem fog csalódni ebben a darabban sem. Jó szívvel ajánlom.