Kertmozi a Balatonon - origo.hu fotó

Kertmozizás a Balatonnál

Óh, azok az arany 90-es évek!

Egy ismerősöm a Facebookon ma kitett egy képet, amin a csopaki kertmozi idei programja van. Helyből beugrott, hogy milyen régen és mennyire érthetetlenül zártak be a kertmozik a Balatonnál.

Amikor gyerek voltam a Nyár a Balatont jelentette. Ahogy véget ért a suli mentünk le, és közel három hónapig nem is láttam Pécset, maximum pár napra, de azok fekete zivatarfelhőként árnyékolták be a ragyogó nyári napsütést. Na ja, meg amikor elmentünk szűk családilag kirándulni, de a kirándulások végét általában már untam és mentem volna vissza a barátokhoz a Balatonra.

Hogy mit csináltunk ott?

Hát őszintén: a fasz tudja. Fürödtünk, ha nem esett, bicikliztünk, szerepjátékot és ZX Spectrum játékokat játszottunk, néha tanulni is kellett, az szar volt. Olvastunk, fára másztunk, szúnyogcsípést vakartunk el, udvaroltunk, csillagot néztünk, novellákat írtunk meg rajzoltunk. Később ittunk is olykor, de ez nem volt jellemző. Viszont nyár elején az egyik első út, még a kipakolás előtt az volt, hogy eltekertem a pókhálós biciklin Balatonfenyvesre és addig vadásztam a faluban, míg egy kevésbé forgalmas helyen le tudtam szedni egy moziműsort valamelyik hirdetőtábláról. Ezt a műsort aztán a kőszobai szekrény előlapjára, a szülők kézzel rajzolt naptárja mellé ragasztottuk.

A fenyvesi kertmozi utánjátszó mozi volt, az előző évad összes filmjét leadták 3-4 alkalommal. Ez remek volt, mert azokat a filmeket néztük ott meg, amit már láttunk, vagy ami év közben nem is érdekelt annyira, mint a  Mission Impossible, például. Ez azért volt fontos, mert a minősége elég szar volt.

Az előadás 9-kor kezdődött, 8:50 táján érkezett meg a budapesti gyors Fenyvesre, azzal jött a tekercs, így sokszor előfordult, hogy késett a filmkezdés. A vászon egy nagy, jól-rosszul fehérre festett fal volt, műanyag hullámtető alatt kényelmetlen vas székeken ültünk. Nagyon hamar rájöttünk, hogy esszenciális, hogy vigyünk magunkkal párnát. Az egész egy nagy buli volt, vacsora után átbiciklizni, megnézni egy filmet, hazafelé megnézni a fenyvesi strandot, a lányokat, majd hazatekerni, esetleg még egy éjszakai fürdést megejteni lefekvés előtt, aranyélet volt!

Aztán a kétezres évek elején még mindig voltak mozik, akkortájt Zsófival már több helyen nyaralgattunk a Balaton körül, voltunk a boglári moziban, Fűzfőn is. A fűzfői volt talán a leglepukkantabb. Már jó pár éve a mozik, a Balaton végleges hanyatlásával egy ütemben elkezdtek bezárni. Akkor már mi is ritkábban jártunk, inkább nosztalgia miatt, hisz a mozijegy ára annyi volt, mint egy pesti plázámozié, míg a színvonal nem változott semmit. De hiányzik a fenyvesi kertmozi, a drága jegy dacára is.

Azt hittem mindenhol így jártak ezek az intézmények, mert se Fűzfőn, se Bogláron nincs már meg, de most láttam, hogy az északi parton még vannak, sőt megújulnak itt-ott. Ez nagyon jó hír, hátha kinyitnak újra a déli parton is.

Címkék:

— 2001 óta írom ezt a blogot. Alkalmazott grafikusként, programozóként dolgozom és munkaidőn kívül a kislányommal és a feleségemmel töltöm az időmet. Megtaláltok a Twitteren (@oriandras) és a Facebookon is.